„De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem.
Lépések neszét hallanám,
Amely az összes többi lépés neszétől különböznék.
A többi lépés arra késztet,
Hogy a föld alá bújjak.
A tiéd, mint valami muzsika előcsalna a lyukamból.
Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát?
Én nem eszem kenyeret.
Nincs a búzára semmi szükségem.
Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi.
Tudod, milyen szomorú ez?
De neked olyan szép aranyhajad van.
Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne!
Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék.
És hogy szeretném a búzában a szél susogását…
Így aztán a Kisherceg megszelídítette a rókát.
S amikor közeledett a búcsú órája:
-Ó!- mondta a róka. –Sírnom kell majd.
Te vagy a hibás - mondta a Kisherceg.
- Én igazán nem akartam neked semmi rosszat.
Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
Igaz, igaz - mondta a róka.
Mégis sírni fogsz!- mondta a Kisherceg.
Igaz, igaz - mondta a róka.
Akkor semmit nem nyertél az egésszel.
De nyertem.- mondta a róka- a búza színe miatt.”


Az élet elég tágas fogalom...
Én már csak sajna szomorúan de tudom...
De mint az éremnek úgy az életnek is két oldala van...
A jó és a rossz...
S hogy én hova tartozom???
Hát akkor most megsúgom...
Mindig szerettem az árnyék sötétebb útján járni
Ott ahol nem ismer senki...
Mindig is én voltam maga a megtestesült Fájdalom...gyávaság...keserűség...
Na szerinted hova tartozom akkor én???
Vajon milyen ember lehetek én?
Senki nem tudja hisz senki nem ismer igazán na ez vagyok én...

Az élet már megint alkotott,
Elvett valamit ami most hiányzik nagyon.
Elvette a Testvérem ki a legjobb volt,
Kérdem én létezik isten vajon?
Ha létezne nem tett volna ilyen szörnyű dolgot velünk,
Kit szeretünk az most nincs már velünk.
Már nem hiszek senkinek és semmiben,
Hisz csak a Gonosz van nincs isten.
Kérdem én miért vette el tőlünk?
De választ nem kapunk csak szenvedünk.
Ezek után ne mondja senki h van isten és csoda,
Az csak akkor lenne ha a tesóm újra itt volna.
De már nincs...
Már csak fájdalom van és szép emlék
Hogy volt nekünk nem is oly rég
Már csak az álmunkba öleljük magunkhoz újra+újra
De álmunkból felkelve könnyes szemmel tekintünk vissza a múltba


http://www.youtube.com/watch?v=C2qrpwplkGI
http://www.youtube.com/watch?v=R_mYWL6PGJ8&feature=relat ed