Név: Winter
Kor: 27
Foglalkozás: Filozófus, valamint egykor professzor volt az Akadémián.
Képesség: A rúna mágián kívül semmilyen más mágiát nem képes alkalmazni, vagy ha igen akkor csak a legalapvetőbb fajtákat (pl. csak szikrákat képes teremteni mágikus hatalmával, ami, nos, fogalmazzunk úgy az elemi mágia legeslegalja, amit még egy öt éves is végre tud hajtani gond nélkül).
Jellem: Zárkózott,a világot teljesen más szemmel vizsgálja, próbálja minden érzelmét elnyomni, azonban ég benne a világ megismerésének vágya.
Fegyver: Alapvetően békés természetű, ám ha szükséges, akkor meg tudja magát védeni, hiszen a kardforgatás tudományát ismeri, legalábbis alapfokon.

Történet: Hősünk története egy óceánon túli országban kezdődik, ami évezredekkel ez előtt két területre szakadt (a külpolitikában a birodalom még mindig egy egységet alkot, ám a belpolitika, nos, az más kérdés). Az egyik oldalon az egyszerű emberek, kiknek minden napjait az élet alapvető dolgai teszik ki, mint a munka, vagy a család. A másik oldalon viszont a száműzöttek a mágia használói, akiket kirekeszt a társadalom, hisz megvetik őket, mert félnek a hatalmuktól. Bár egy nép alkotja mindkét oldalt, mégis mintha két idegen nemzet élne egymás mellet. Hősünk a mágia nélküli oldalra született. Egyszerű család voltak ők. Szülei bányászként dolgoztak, s szerették gyermeküket egészen addig a napig, míg ki nem derült róla, hogy képes a mágia használatára. Így hát, gyermeküket rabszolga kereskedők elé vetették, s jó pénzért túl adtak rajta, mert nem akarták elismerni, hogy ez az „átok” az ő gyermekük. Mivel mágiahasználó volt, ezért a legdurvább fizikai munkákra kényszerítették, s épphogy elegendő ételt kapott. S ez éveken át így folytatódott, míg végül egy mágus fel nem szabadította, s el nem vitte egy olyan helyre, ahol a hozzá hasonlók élnek. Telt s múlt az idő a gyermekből lassan felnőtt lett, s most már képes volt irányítani az elméjében rejlő erőt. Úgy döntött ő is tovább adja tudását az ifjaknak, akik rettegnek saját maguktól, s próbálja megismertetni velük a mágia igazi arcát. Alighogy elkezdte formálni az ifjú elméket, menekülnie kellet, hisz szomszédjuk úgy vélte, hogy túl sok mágus él, ezért tisztogatást kell tartani, s így is tettek, és kíméletlen háborút indítottak. Sok mágus a harc helyett a menekülést választotta, hát ha új életet kezdhetnek az óceánon túl, és így sokuk hajóra szállt, ám arra nem számítottak, hogy nem véletlenül kevés az információ a másik szárazföldről, hiszen hatalmas örvények hálója akadályozza meg, hogy bárki hajóval átjuthasson a másik kontinensre. Végül Winternek sikerült hatalmas erőfeszítés árán elérnie a partot. Fájdalmas emlékekkel lát neki, hogy felfedezze ezt az újvilágot, s keresi a módját, hogyan segíthetne azokon, akik ott ragadtak.