Lali bácsi lovasoktató mondásai.
- Látják azt a csoportot a korlát mellett. Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni! Úgyhogy szedjék össze magukat!
- Lovat láttak már? És miről ismerték fel? Hogy röfögött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félre beszélt.
- Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja és ahogy elnézem magukat ő járt rosszabbul!
- A ló szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló!
- Hátul két lába van, ezekkel fut, elől kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól.
- Mint látják, mind a négy patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni.
- Látják a ló hátán a nyerget? Őseink ez alatt puhították a húst. Maguk felette fogják.
- A ló elől harap, hátul rúg, ezért középen szállunk fel rá!
- Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse fel! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam!
- Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré!
- Üljön már lazábban. Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló!
- Hogy ül a lovon? Maga jobboldali?
- Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk!
- Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít! Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta.
- Ne remegjen már annyira, még eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Van gerince. Nem politikus ez!
- Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett!
- Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.

Tevecsalád a sivatagban, papa
mama egypupú, gyerek meg
kétpupú. Apa kérdezi az anyától:
- Ha te sohasem csaltál meg, ezt
mivel magyarázod?

Egy kis kutya szalad a sivatagban és
így morfondíroz magában:
- Juj, ha egy percen belül nem
találok egy fát, hát bepisilek.



Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?
Joanne Harris




Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?
Joanne Harris

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.
Neil Gaiman