1988. november 12. A csípős szél vörösre marta már a csecsemő bőrét, aki magányosan sírdogált egy lépcső alján. Az ősztől gyorsan elszáradt levelek gyorsan suhantak végig a piros lámpás negyed macskaköves útjain, és a szélzúgás lassan elnyomta az apró gyermek sírását. Anyja lemondott róla, mikor apja magukra hagyta őket.
A negyed madameja, a fő kurtizán lelt rá a kihűlt fiúcskára. Egy éjszakát ölelt fel a munka, hogy az élet a gyermekben maradjon. Végül az átvirrasztott idő sikeresnek bizonyult és a gyermek életben maradt.
A kéjhölgyek egymást segítve nevelték a fiút. Mikor betöltötte a 19. életévét a madame próbának vetette alá a fiút. Kimonóba öltöztette, hosszú, ébenfekete haját kontyba tűzette, és szikrázó, mélyzöld szemeit kiemelve, kisminkeltette, ezek után 'bedobta a mély vízbe'. Kurtizánként tálalta a betérő férfiak elé, akik örömmel használták a felkínált testet. 22 éves férfiként, tárgyként éli az életét, így hálálva meg, hogy életét megmentették.
Ha eleget fizetnek neki, készségesen teszi szét a lábait. A szégyenérzetet, a bűntudatot és a szerelmet nem ismeri és a vágyat sem, hogy megismerkedjen velük.
A mindennapokban nem biztos, hogy egyből felismered, hogy az előtted álló fiú valójában mi is. Csak bélyege árulhatja el, ha elég tanult vagy, méghozzá a lapockáján pihenő rózsa tetoválás, ami már évszázadok óta a kurtizánok jelképeként van számon tartva.

http://www.youtube.com/watch?v=Q8keU0TESaM&feature=relat ed

Mellettem fekszel, úgy mint számtalan éjjel
Közös a bűn, így hát tépjük széjjel
Vérzünk már, jobban jár
Ki gyorsan felejt
Az én erőmből ennyi telt
Vágytunk erre, nézzünk szembe a ténnyel,
Hogy ennyi volt, mind a kettőnk mást érdemelt

ez már úgysem lesz jobb mint a múlt
ez már úgysem lesz más

Vajon mért szólítlak még
Egy szerelmes dalban?
- Egy keserű dalban
Kinek jó az elcsépelt szó,
A sok hazug dallam?
- Egy keserű dalban