Kedves Halandók!

Üdvözöllek eme sötét órán az Éjfél bűvkörében, amit beragyog a Hold.
Pár száz év alatt megtapasztaltam már az emberek kegyetlenségét, erkölcstelenségét és önzőségét. Kár is lenne tagadni a gyarló emberi természetet, hiszen mi is ebből a világból szakadtunk ki... Mi, a vámpírok...
Az öröklét által megtanultunk türelmesen várni, hiszen számunkra az idő nem csupán múló tünemény emberi életünk után, hanem lassú haladás, szinte állandó és változatlan. A világ változik, de mi nem...
Némán szemléljük a körülöttünk hömpölygő ember áradatot.
Imádjuk a fényt, csak nem szeretjük megrémiszteni az embereket. Az egyetlen dolog, amit eltaláltak: vérre van szükségünk.
Valamivel el kellett terelnünk a gondolatukat magunkról, hogy mással azonosítsák a vámpír fogalmát. Így könnyebb elrejtőzni.
Hogy miként és kiket szeretek? Légy szeretőm, de jól vigyázz, mert véred az ár. Szerettem nőt, szerettem férfit, ideig - óráig. Mindkettő lényben más a szépség.

A vers forrása: http://lestatthevampire.gportal.hu/gindex.php?pg=18515208&ni d=3048073

Szomj és kéj

Vámpírok bálja, rémes éj -
Fekete mosoly, éhes kéj.

Táncolj, szerelmem,
táncolj velem,
lüktessen az élet,
Pirulj ki, kedvesem.

Este a szobánkban, néhány barátom vár ma ránk,
friss, üde, ártatlan véred kell, néhány csepp csupán.

Makulátlan, fehér a bôr,
izzóvörös, ízes a bor.
Tépem a tested,
fogak tánca az életem:
nemcsak a véred,
te kellesz nekem.
Csókom húsodban
halál eleven.

Csillapulj szomjam, elég már,
Megszédít ez a földöntúli bál.

Vámpírok bálja,
léha kéj.
Fekete mosoly,
rémes éj.

Édes kicsi őrült hozzám való:

[183561 AL] Chie :
.Chie: -hozzábújik.-