Csak ősrégi feljegyzésekről, barlangrajzokról szerzett tudomást pár ember egy szomorú legendáról. Akik megtudták, mind titokban tartották. Hogy miért? Senki sem hitt nekik. A feljegyzések elégtek, a barlangok elpusztultak, s az emberek is lassan meghaltak, akik valaha látták a bizonyítékokat.

Talán egy-két ember még maradt, aki üknagyapjától tud az esetről. Ám ez is, mint ismeretlen tündérmese, maradt csak fent a szívekben.
A történet egy nimfáról, és egy hadúrról szól. Ez a nimfa egy kitagadott lélek volt, árván került még csecsemőként egy emberi családhoz. Ám mikor fény derült fajbéli mivoltára, az a család is cserbenhagyta. Az ijedt lányka egy griffmadár fészkében rejtőzött el. A griff sajátjaként nevelte a lányt, s mintha tudta volna, neki nem olyan ételt hozott, mint fiókáinak. Egy nap a leány elszökött, meg akarta ismerni a világot.
Tizenkilenc volt csak, nem tudta, merre menjen. Hetekig bolyongott az erdőben. Egy reggel éktelen lármára kapta fel a fejét. Egy csata közepébe csöppent.
Nem tartott sokáig, hogy felfigyeljenek rá. Gyönyörű ezüstszőrű paripa torpant meg a fiatal lány lábai előtt, s egy díszes vértbe öltözött férfi ugrott le elé. A harc távolabb volt, csak a zaj szűrődött át.
A férfi felcsapta sisakja rosztélyos fedelét. Kedves mosoly derengett az arcán, melyet elvadult, fekete borosta sötétített el. Lehúzta páncélkesztyűjét, és felsegítette a félelemtől reszkető hajadont.

Folyt. naplóban.
Karakterdal: http://www.youtube.com/watch?v=gbEob28Dxag&feature=related