Éji szivárvány

Megláthatsz mindent, csak tudd
hogy akarod. Egy világot képzelni,
tedd szabaddá tudatod.

Mint a fehér hótakaró, lepelként
hull le rád. A könnyed mosoly alól
megvet a buta világ.

Sötétben fényt gyújtanál,
mint élveznéd a feketét, s annak
tiszta csillogó fényét.

Selymes puhaság átkarol mindent,
nyomasztó egyhangúság
nem létezik itt sem

Milliónyi, csillagként, gyúl fel
benned a fény.
Hogy talán eddig, vak is lehettél.

Mint a villám fehér fénye, oly
éles a határ. De te mégsem tudod,
Ébren vagy, avagy meghaltál.

Elvakít a sötét, melyet
eddig fénynek láttál és nem tudtad
mi is az, az éji szivárvány.

(saját)