Egy-két szerzemény:

Nincsenek szerető szülők, és tesok,
Nincsen pasim aki megcsókol.
A suli sem nekem való,
Mert, csak lefele hanyatlok.
Menekülni nem tudok,
Mert el nem futhatok.
A sorsom, hogy szenvedjek,
Amíg el nem temetnek.
Ami megmenthet az az Isten keze,
De ő is már elhagyott, mint azok akik szerettek.
Így hát én nézek szembe,
Azzal amit vétettem.
A családom lassan kiűz,
Mert én vagyok maga a bűn!
Ki kell másznom a gödörből,
Ehhez kell egy vödör.
S, ha kimászom ígérem
Fentről mosolyogva fogok mesélni.
/2009.11.29./


Szabinak

Jófej csajszi, vicces és eszes,
Nem tudom elképzelni nélküle kolis létemet!
Egyszer voltunk együtt bulizni,
De én nem tudok bugizni!
Sokat ittunk bepiáltunk,
A pasikat lepipáltuk.
Elveszett és megkerestem,
Azóta se fenyegetem!
Együtt hülyítjük a pasikat,
Aztán kacagunk nagyokat.
Következő buli estve,
Mert pénzem sincs erre!
/2009.07.19./

Az apai szeretetről:

"Amikor kisebb voltam: szeretgetett, puszilgatott,
De ahogy cseperedtem minden megváltozott..
Nem szeretget többé, és a puszi is alábbhagyott,
Emiatt kedvem sokszor az öngyilkosság gondolata felé kalandozott.
S kaptam tőle oly sok verést és minden mást..
ilyen szülői nevelés után szomorúan mondom,de érje csapás!
Ha már szülőm.. és nem érzi, hogy gyermeke áldás.
De belátom hibát követtem el, hogy szerettem mert ő az Istent nem féli.
Üt, ver, hajamat tépi.. de majd idővel megérzi..
Hogy idős korára a kegyes halál eljő...és egyedül éri.
De gyerekként ragaszkodtam hozzá s akkor gyakran mondta...de aranyos kis bébi...
Így azt mondom az élet hozzá túl kegyes volt, és nem érdemli,
hogy megtudja öreg korára..milyen az......szeretettel élni!"
2010.02.16 Átdolgozta: Lacika

A bucsú könnyű volt neked,
De a bánat nekem maradt,
Mert ahogy én szeretek,
Úgy szeretni nem szabad.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ne sírj, ha egykor szétfoszlik álmod,
Ha néha a fehéret feketének látod,
Ne sírj, ha egyszer vége lesz a nyárnak,
Hisz el kellett hervadni mindennek ki virágnak,
S ha majd az életett megismered,
Ha könny áztatja bánatos szemed,
Ne legyen a bánatod a csüggedén,
Hisz az élet iskolája: a szenvedés.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ~~~~~~~~~~~~~

Harmatos esőcsepp mossa az arcom
Izgatott vagyok, ha arcod nem látom
Dacolva minden gondtól, és bajtól távol
Dalolj velem, és bújj mellém, ha fázol
Elcsavartad fejem csillogó szemeddel
Lelkünk együtt repül fenn a széllel
SZívből szeretni csakis téged lehet
Elepedve kivánni harmatos testedet
Remegve nyúlok feléd, mindig kivánlak
Elfelejteni téged én soha nem tudnálak
Telt az idő, de a gondolat megmaradt
Lelkem lassan aludni tér, mert fáradt
Eltelt egy nap, és jön egy másik újra
Korai esőcsepp ismét az arcomat mossa.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ~~~~~