Van akinek sikerül elmenekülni az őt üldöző gonosz emberek vagy szörnyek elől. Hát nekem nem jött össze. Most én is beálltam a sorba, de elkóboroltam az erdőben. Kerestem az áldozatokat én is, ahogy az öltönyös mester tanította. Jó szórakozás, de keveset játszhatok. Egy nap aztán találkoztam valakivel. Ő is magas volt. Az arca pedig hófehér. Emlékeztetett a mesterre. Hisz az arca is olyan volt. Nem volt se füle, se szeme, se orra... talán szája... talán... meg hogy nő volt. Azt hiszem. Ő játszott velem sokat. Meg még most is. Azt hiszem ismét úgy élek, mint régen. Ő az anyám, és a mester talán az apám. Vagyis nem... gyerekek. Mindhárman gyerekek vagyunk. Igen. Gyerekek.

[302319 AL] Szeretett nővérem