Tsukiko (Dan)
kor: maga se tudja
magasság: 157 cm
haj: hosszú, derékig érő, sötétkék akár az éjszakai ég
szemei: feketék, bőre: lágy, hibátlan fehér mely alig látott napot

Egy nap, hatalmas vihar kerekedett, a fák kicsavarodtak helyükről, a tenger zúgott, házakat mosott el és végleg megsemmisített, az ég haragosan szórta villámait s öntötte magából a vizet.

Egy férfi, Fujuko e felbódulás közepette semmi mást nem látott s halott, mint a mély csendet ami ellepte a szobát. Hana kedvese, mellkasa nem mozgott többet.. az apró gyermek nem sírt fel. Mind két kincsét szempillantás alatt vesztette el! Teltek a pillanatok, a percek, s lassan mintha ólomból lett volna a lába, kilépdelt az épületből. Nem állíthatta meg a ruháját tépő szél, az arcát verdeső jeges esőcseppek, ő csak ment. Egészen egy ősrégi, félig leomlott szentélyig. Nem, nem tudott a létezéséről, sose járt ott, sőt más sem már évszázadok óta. Térdei megrogytak alatta. Nem szólt, nem imádkozott csak egy kérdést tett fel: " Miért maradtam egyedül? ". A természet csak hangosabban s kegyetlenebb tombolással válaszolt rá. Azonban, akinek a szentély emeltetett oly rég meghallotta kérdését. S egy villámlást bocsátott le ő hozzá. A fény a romokba csapódott, s annak erejétől Fujuko hátra vetődött. Miközben átkokat szórva fel tápászkodott, meghallotta egy csecsemő sírását. Így hát oda ment, s döbbenten emelte karjaiba a csöpp gyermeket. A szabadsága végeztével, az apró leánnyal tért haza, kit Kaminak nevezett el. Azonban, a szeretett, kegyelem minden emberségével együtt eltűnt belőle Hanával együtt.

Fujukora kezdettekben még apjaként tekintett, azonban ahogy kihalt a férfiból a szeretett már nem tudott csakis vezetőként gondolni rá. Mikor 3 éves lett a társulat, ahogyan ő nevezte egy föld alatti világba zárta. Nem egy cellára kell gondolni, nem. Mondhatni mindene meg volt, ha főzni akart főzött, szép ruhái, játékai, könyvei, mindene meg volt. Azonban nem ismert 3 emberen kívül senkit, a Vezető (Fujuko), Hiromi volt az orvosa és Karen a tanítója.

Karen majdnem minden egyes éjszaka kivitte egy gyönyörű kertbe, ahonnan csakis az eget látta és mindig a holdat. Imádta! Szerette, úgy érezte mintha az anyját látná, s a hold rengeteg mindent mesélt neki, persze ő ezt még nem fogta igazán fel. Csak körülbelül 17 éves kora óta kezdtek álmokká össze állni benne. Egy ilyen álom hatására döntött úgy, hogy megszökik. Meg is tette, bár maga se tudta hogyan volt képes rá. Ez egy örök rejtély fogva tartói számára is. Új életet kezdet új névvel, Tsukiko(=hold). Ereje lassan ébredezik, minden nap egy kis apróság.

Személyisége: Nem tud hazudni, kicsit sem, ingerültté teszi ha nem mondhatja el az igazságot. Csendes és szeszélyes. Sokszor temetkezik könyvekbe. Nehezen barátkozik, de ha szerez maga mellé valakit nehezen ereszti, s hűen kitart mellette. Makacs jellem, ha valamit eldönt végre hajtja