Az emberek álarc mögött élnek
Azt hiszik ők a világ, mégis félnek
Bezárt világukban nincs előttük cél
Eltemették rég a tüzes ősi vért

Emlékek tűnnek át a szürke múlt ködén
Hívnak, széttépik a hazugság leplét
Kitörsz a falak mögül, hited egyre űz
Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tűz

Ha a holdfény hófehér
Szíved harcra kér
Legyen kék az ég hív egy
Elveszett nemzedék

Elátkoztak minket szenvedtünk sokat
Tépjük le kezünkről a rozsdás láncokat
Vérrel festett törvény soha nem változhat
Nem adjuk fel, megőrizzük álmainkat.


Nem vagyok hajlandó,
Bégetni a nyájjal,
Lelkem nem eladó,
Mert szabadon szárnyal.


Szent tűz lobog bennem,
Olthatatlan lánggal,
Űz az árral szemben,
Harcba a világgal.


Küzdjél hát küzdjél, harcolj e nemzetért!
Küzdjél csak küzdjél gyermekeinkért.
Küzdjél, hát küzdjél, s ha majd célhoz érsz,
Győz majd az ősi hit és a tiszta vér.