Sziasztok!

"[...] és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha." {Lord-Vándor}

Hát olyan vagyok, hogy gyakran magam sem ismerem. Mindenesetre sokszor hibázom, sokat tűrök, így könnyű már felidegesíteni.

"Egy kotta ott maradt a zongorán,
Nem hiszed el, hogy a bálnak vége.
Már nincs több nyeremény a tombolán,
Kidobott pénz, lehet kár volt érte...
A zene kialudt, látod,
Átszökött valahová.
Semmi nincs, ami még itt tartaná.
Ruhák a földre dobva szerteszét,
Szomorú kép, de a lényeg tiszta.
Tudod, ki hagyta el a jelmezét,
A buta bohóc soha nem jön vissza.
Hiába keresed bárhol,
Nincsenek nyomai sem,
Kicsit már belefáradt, úgy hiszem..."

Még keresem önmagam, egyszer majd megtalálom.

"Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem,
De kezeli mindennap.
Egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben.
Az leszek én, lehet éppen holnap."

Nagyon szeretem a zenét (bár ezt szerintem észrevetted), az idézeteket, főleg, ha szomorú vagyok. Ide írom a kedvencem: (további a naplóban)

"A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?"

Rengeteg csodás barátot ismertem meg itt.

Szeretek írni, blogolni (ha még nem ismerlek és kíváncsi vagy kérd el a címét, de ismerősek nem adom ki), olvasni...

Norina