A germán mitológia főistene, Odin, a mesék szerint fél szemű volt.
Történt, hogy az Örök Tudás forrásából kívánt inni, de az azt őrző Norn, vagyis a Sorsnővérek egyike zálogot kért, s az isten a bal szemét ajánlotta fel. Így lehet, hogy mindenről tudomást szerezhet, mi a világban történik... De bizony az új hitűek, akik már nem benne, bennük bíznak, eltűntek a szeme elől. Így két hollóját, Hugint, a gondolatot, és Munint, az emlékezetet küldi ki, hogy jelentsenek neki. A két madár hajdani pompája manapság bizony nagy feltűnést kelthet. Így Odin, hű szolgáit emberi alakkal ajándékozta meg, s így emberi jellemvonásokkal is. A két holló, mintha egymás tükörképei lennének, de Hugin, mint az idősebb, óvó testvér, egy jó fejjel magasabb az öccsénél. Mint ahogy a tükörképnél szokás, a jobb és bal, esetünkben a jellem is egymásnak ellentéte lesz...
Az ifjú Hugin nagyszájú, heves, s mint a gondolat...: előbb cselekszik, aztán szól. Mióta emberi alakot kaptak, feladatai közé került öccse védelme is, és csak két személyre hallgat valamelyest- Muninra, és apjukra, Odinra.
Külsőleg egy 19 évesre hasonlít, bár jóval komolyabb és érettebb is tud lenni. Ha a szükség úgy hozza. Egyébként közelharcban jobb, mint a varázslatokban, az ugyebár, szinte már értelemszerűen öccse asztala. Talán egoizmus kijelenteni, hogy Muninnál jóval erősebb, magabiztosabb, vadabb és uralkodóbb, ámde vele szemben az utóbbi eltűnik... Ugyanis, mióta testet kaptak, titkon szerelmes öccsébe... És erről még a mindent tudó Odinnak sincs fogalma... És talán jobb is így, ha a büszke holló nem óhajtja nyárson sülve, vacsoraként végezni Asgard hatalmas csarnokában...

[47081 AL] Az emlékezet. ♥