Egy tutira furcsa és félőrült, macskamániás és elvont csaj vagyok, aki jelenleg Alton-ban művészetet tanul, és onnan nem messze él(namostakkor hogyisvanez? igen, tőled valószínűleg elég messze – „valószínűleg”, ami azért, ha esetleg mégis vagy olyan szerencsés(?), hogy tudod, hogy merre van).
Személyiségemet elég nehéz kiismerni, sokszor még magamnak is meglepetéseket okozok. Jólvanezígy :D
Stílusom a másik mániám, gondolom a kép alapján(amit először megnéztél), magad is rájöttél, hogy melyik is az, ami közelebb áll hozzám.
Nem szeretem a sztereotípiát, szóval, ha megkérdezed, hogy emos vagyok e, akkor nagy valószínűséggel kiröhöglek, vagy ha azt mondod goth vagyok, hát fogjuk rá. :D
Na igen, azt valóban szeretem, de sokan el sem tudják képzelni, hogy azon a szubkultúrán belül, mennyiféle ágazat van. Hogy minek? Mindegyiknek meg van egy jellegzetessége. Kisebb nagyobb különbséggel. Szóval ez olyan, hogy nagycsaládon belül vannak tagok, és mindegyiknek meg van a maga „személyisége”. És amikor meglátsz egy netes oldalt, a különböző designok láttán csorgatni kezded a nyáladat, akkor jössz rá igazán a lényegére.(Igen, magamból indultam ki.)
Elsőre sok embernek ez új, és nem látnak különbséget. Vagy azt mondja, hogy „Mindegyik cyber goth ugyan olyan, csak más színűek”, na őket sajnálni tudom.
Nos, igen, erről beszéltem, mikor azt mondtam, hogy mánia. :D És ha el is ítélsz, én büszke vagyok rá.
A másik szépsége ennek a dolognak, hogy magam tervezem néhány ruhámat, már amikor van rá időm, meg ihletem (jelenleg is dolgozom egy gothic lolita darabon).
Na meg aztán a zenék!! :D Uhh nyami. Arról találsz infót a naplómban. Ha érdekel.
Nem vagyok sátánista, bár lehet, hogy azt mondod, mert számomra nem létezik isten. Meglepődsz, ha azt mondom, hogy sátán sem?? Vagy ha igen, akkor azt is csak gúnyból teszem. Én abban hiszek, amit a képzeletem és az érzelmeim diktálnak. Mondhatod azt, hogy ösztönlény vagyok, de én csak annyit mondok, hogy elhiheted, nem vagyok egyedül. Hiszen mindig az a jó, ha képes vagy önmagadban hinni. Hiszen ettől vagyunk emberek, és ezért alkottunk meg annyi mindent. (Na meg azért (?), hogy kitaláljunk dajkameséket.) A teremtőerő nem isten, hanem önmagunk vagyunk, és az elménk a vázlatfüzetünk. A képzelet pedig az alkotóerő. Az akarat, pedig már közel jár ahhoz, ami a végeredményt illeti. Itt nem a mennyországban dől el, hogy kik vagyunk mi, és nem is a pokolban, az, ami meghatároz és elítél minket, azaz elménk, és főleg a félelmeink. Na meg más emberek, akik körülöttünk élnek.
És ha egy kicsit jobban belegondolsz, és nem utálattal olvasod végig, akkor magad is rájössz, vagy legalább elgondolkozol.
De mielőtt még tévedésben lennél, ezt nem azért írtam, mert rátok akarom erőltetni az elképzeléseimet, hanem azért, mert ugye amiről szó volt, hogy mesélek magamról.:) 'egy keveset'
Ha ezek után még érdekellek, akkor gondolom tisztában vagy vele, hogy megteheted, hogy írsz nekem pár sort. Ja nekem, levélben.:D
Napló..!