Többet láthatsz belőlem itt: http://csillaglany.hu

...A lány mindig is hitt az e világon túli erőkben, a csodákban
s abban, ha az ember igazán vágyik valamire, könnyedén
megkaphatja, csupán a lehetőségekkel kell élnie. Elhitte még
a régi szép meséket is, melyek végén a Szerelmesek mindig
egymásra találtak, s egymáséi lehettek örökre. S mégis, valahol
a szomorú befejezéseket kedvelte jobban, talán a tapasztalatai
miatt azokat érezte valószerűbbnek. Sokszor tűnt szomorúnak,
holott csak mélyen elgondolkodott a világ dolgairól, s próbálta
emlékezetébe vésni gondolatait, mert lejegyezni nagyon ritkán
volt lehetősége. Végül persze a szépen megfogalmazott mondatok
elillantak, s nem maradt utánuk semmi, csak az érzés. A lány nem
hitt a véletlenekben, úgy gondolta, minden amit véletlennek vélünk,
azok a kellemes meglepetések tulajdonképpen apró csodák az ember
életében, hogy lelke örvendni tudjon. A baj csak az volt, hogy hiába
volt mindezzel tisztában, néha még ő maga sem vette észre az élet
apró csodáit és lehetőségeit, vagy igen, de túl későn. Ilyenkor
napokig emésztette magát az elszalasztott pillanat miatt, s mikor
túlesett rajtuk, várta a következőt. ...S az arcát mindig az ég felé
fordította, még ha aludt, akkor is az ég felé, mintha tudat alatt
valamifajta világon túl szellőre várna, mely újra egy kis színt s
értelmet fújna egyhangú életébe. Senki sem tudta mire vélni
vágyakozó tekintetét, nem tudták megmondani, ha mosolyog, miért
mosolyog, ha szomorú, miért szomorú. Gyakran még ő maga sem
tudta,, csak a gondolat jött, a szebbnél szebben kifejezett
mondatok, s elillanásukkal csak a bánat maradt, csak egy érzés. Egy
saját kis világban élt, ahová keveseket engedett be, és azt a keveset
is ritkán, mert gyakran előfordult, hogy nem vigyáztak rá eléggé, s
megsértették valamely részét. Ilyenkor mindenkit kizárt onnan, míg
helyre nem állt a megszokott egyensúly, s később is csak hosszú
ismeretség után mutatott meg egy-egy részletet onnan. Nem tartotta
magát értékesnek, csupán másnak az átlagnál, s nagyon örült, mikor
valaki felfedezni vélt valamifajta tehetséget benne. Ő maga sosem
hitt magában, bár gyakran próbálgatta képességeit egy szoba négy
fala között, hol senki sem hallhatta őt.

...Volt egy lány, aki többet érzett a világból,
s csak arra várt, hogy e világból valaki más is
többet érezzen, hogy a szépségek égig emelő
dallamát az a Valaki is olyan felemelőnek érezze,
mint ő.

...és lett 2 fogadott-bátyóTeve is :-) :
Edgar [117652 AL]
Hare Krsna [145006 AL]