A Keitaku család óidők óta tevékenykedett a történelemben, persze csak rejtve, háttérben. Nagy vezérek háborúkban a jósokra bízták a következő lépéseiket, a papok, akik országokat tartottak jó módban áldásaikkal, varázslók, varázslónők, akik egyedül álltak a többezres sereg elé, egyetlen karcolás nélkül térve vissza onnan. Talán mondanom se kell, mind Keitakuk voltak.
De ugorjunk is egy nagyot az időben...Keitaku Uta, a következő örökös. Fegyelmezett, megbízható, céltudatos, higgadt és jóeszű, tökéletes a posztjára. Szeret olvasni, szereti a természetet és szenvedélye a zene, az utóbbival néha a kelleténél is többet foglalkozik, amivel semmi gond nem lenne, ha a fiú nem az utcán adná elő közembereknek szabadidejében, így porig alázva a családja hírnevét. A szülei csak azért nem vágták le az ujjait, mert anélkül nem lehetne utód, csupán egy roncsolt bábu. Így se sokkal több, a szülei miatt nem közelíthetik meg az emberek, ezért se barátai, se normális élete nincs. A családja történelmére visszaemlékezve mindig elgondolkozik azon, hogy mitől is vált az embereket óvó, segítő, rendes családból egy ilyen közönséges zsarnoksággá...