Ifjú koromban, mikor még az egész világ a lábaim előtt hevert és az életemet a pénz és sárm határozta meg. Sose gondoltam volna, hogy az életem egy szempillantás alatt megváltozhat.
Aztán meghaltam…félig legalábbis.
Élőholt ként nyitottam ki új fátyolos szemeimet és ezzel megszűnt számomra a világ. A színek, az arcok, a jelek, az életem. Létemet már csak dobogó szívem lüktetése jelezte. Hamis barátaim elfordultak és támaszként csak egy bot maradt. Mámorító élettársként az alkoholt és a nikotint választottam. Egy betört tükör szilánkjai ként tört össze az én belső világom is.
Végül egy leláncolt kísértet vált belőlem, ami négy fal között próbál menekvést találni a valóság elől. Majd egyszer csak, mint pislákoló gyertyafény a sötétségben, megjelent egy lágy női árny hang. Ki eltörte szellem láncomat, lélek szilánkjaimat összeragasztotta és botom helyett támaszom lett.Majd általa újjászülettem és az ő szemeivel látom újra a világot.. [36720 AL]