A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatóit és oktatóit boldogítom illetve szomorítom jelenlétemmel. Sokan tanítanak érdekes dolgokra, de hogy mennyit tanulok meg belőle, az más kérdés.
Heti nyolc-kilenc napon tanulok, a maradékon lovagolok, nagy ritkán jut időm az olvasásra, a rajzolásra, az írásra is... bulira annyira már nem, a pasik meg végképp nem férnek bele a programba. Na jó, hogy ne szakadjon rám a plafon: sem kedvem, sem türelmem nincs most faragatlan, bunkó, önbizalom hiányos, határozatlan, döntésképtelen, irányításra képtelen, műveletlen, tahó (stb, illetve ezek kombinációja) hímekkel kísérletezni, márpedig az utóbbi időben mással nem hozott össze a sors... ciki. Persze ha álmaim férfija bukkanna elő, nem panaszkodnék...
Mióta szegény kiskutyám elpusztult (13 évig volt a legjobb barátom), csak halaim vannak, ami nem nagy kaland. De amint megengedhetek magamnak egy kertes házat, szerzek egy kutyust, meg ha lesz időm, egy lovat is - számításaim szerint úgy 92 év múlva.
Imádom sajnáltatni magam, másokat hibáztatni a bűneim miatt, veszekedni apróságokon, és bárkin levezetni a feszültséget, aki a közelemben van. Biztos van jó tulajdonságom is, legalábbis a barátaim ezt állítják. Néha nagyon harapós vagyok. Ha jó hangulatban vagyok, azért, ha nem, azért, szóval ne menj a rács közelébe akkor se, ha kényszerzubbony és szájkosár van rajtam!
Van egy kis darkos beütésem - ne is törődj vele, ha figyelmen kívül hagyod a zenét, amit mostanában hallgatok (Nightwish, Sonata Arctica, Hammerfall), fel sem tűnik - amennyiben már megszoktad a vérszomjas modoromat.
Ha meg akarsz ismerni, tudod a dolgod!

Utolsó módosítás: 2010. november 04.
Új kép: 2010. május 16.