"Ártatlan voltam és naiv, de az idő, a sok csalódás és a tapasztalat megváltoztatott."

[napló]
__________________________________________________

Sok a tó miben fertőzött a hal,
tisztának tűnik víze, ám a látszat néha csal,
Az a baj, sok ember szelektíven lát és hall,
hájogként takarja szemük s fülük vastag fal.

Üdv a táblában, ez nem játék lenni...bízni,
A látszat súllya visszaszáll, orrba ver, mint egy frizbi,
Felesleges lesz hisztizni, ám tanulj magadban bízni
A benned lévő gyengeséggel próbálj szembe nézni,
Vagy menj a másik úton 's rángassanak dróton,
Ám a menekvésben gátol lábaidra öntött ólom,
Hisz érzelmeink söpörnek gyakran oroszlán torkába,
Az élet burkába, ettől érezzük magunk fogsába,
sokszor a csalódásnak árnya blokkol,
Ezért lelked, mit kitártál volna tripla zárra fordul,
De így kell élni, a helyzetet fel kell tudni mérni,
A nyúlcipő helyett problémáinkkal szembe nézni muszáj,
az út hosszú mint egy uszáj,
Nem te döntöttél, az élet hozta, úgyhogy beszállj.
(Nem te döntöttél, az élet hozta, úgyhogy beszállj.)

Sorok mögött...

Sok a tó miben fertőzött a hal,
tisztának tűnik víze, ám a látszat néha csal,
Az a baj, sok ember szelektíven lát és hall,
hájogként takarja szemük s fülük vastag fal.

A mondatok elszállnak, ám a tettek megmaradnak,
A nem öntözött rózsák a kertekben elhervadnak,
Tesók kik érted vannak, és nem szimplán szó a "szeresd",
A boldogság elúszhat, lehet késő lesz, hogy keresd már,
Az idő meg nem áll, a tikk-takk gyorsan pereg,
Elszállnak az évek, ám az emlékek bennünk élnek tovább,
Érezzük nyomát ez lehet sokszor, hogy korlát,
Ki homokba d.gja fejét, a szemcséktől rosszul lát,
Az ösztön meg kell legyen, találka fent a hegyen,
Meredek sziklán ha segítség kell, fogdd meg itt a kezem,
ám véged, Fortunát hiába kéred,
ha magadon nem segítesz ő sem segít téged,
nézz körbe, rengeteg ember áll karöltve,
Ha kamunak nem dölsz be, úgy változhat a görbe,
kitisztulhat a kép, láthatsz a ködbe,
így magabiztos arccal nézhetsz tükörbe.
(kitisztulhat a kép, láthatsz a ködbe,
magabiztos arccal nézhetsz tükörbe.)

Sok a tó miben fertőzött a hal,
tisztának tűnik víze, ám a látszat néha csal,
Az a baj, sok ember szelektíven lát és hall,
hájogként takarja szemük s fülük vastag fal.

A vége dráma, ki szembe nézni önmagával gyáva,
Épp ezért saját ökle csapja szája alatt állba,
Kezemben pálca, így lesz minden ember arca álca,
Fogjál krétát körmöld le 100x, ott a tábla,
Ügyelj a sárra, elcsúszhatsz, de maradj állva,
Azoknak fordíts csak hátat kiket köt a felszínesség rácsa.
Figyelj az ácsra, hallgass a szaktanácsra,
mielőbb húzz fel falat, csak eztán fogj padlásba,
A felszínesség ára szélbélelte bárka,
Sakk-matt a játszma, ha nincs védelemben bástyja,
Sakk-matt a játszma, ha nincs védelemben bástyja.