- Hát te meg ki vagy? - lépett a cselédlány a kisfiúhoz, aki boldogan simogatott egy fekete kiscicát, egy hosszú folyosó márvány kövezetén ülve.
- Én? - nézett fel a gyerek mosolyogva. Fényes fekete haja furcsán felállt és vér vörös szemei szinte világítottak.
- Igen, te. Hogy hívnak és hol vannak a szüleid?
- A nevem Nathen Caelum és 4 éves vagyok! -mosolygott a fiú. Felállt a földtől és felvette a kiscicát is.- És ő itt Jack! Apáék pedig mindjárt jönnek és elmegyünk horgászni. Megígérték, hogy megtanítanak! Rengeteg halacskát fogok majd Jacknak, hogy jóllakjon!
- Oh... C-caelum? - csodálkozott a nő, s egy kicsit elpirult.- Akkor hát te lennél a kis trónörökös?
- Igen! - nevetett fel hangosan a gyerek és a cselédlány nem értette a hirtelen vidámság okát.- De elárulok egy titkot -vigyorodott el. - Nem csak ennek a királyságnak, hanem a Papa királyságának is én vagyok az örököse. Tetszek tudni én nem vagyok egészen ember... Tetszik tudni Papa démon, Apu pedig ember... És mivel mindketten Hercegek ezért én fogom megkapni a királyságaikat és én leszek a legnagyobb király a világon!
A cselédlány először nem értette és el sem hitte, de mikor a kisfiú cicáját felkapva elszaladt a folyosón észrevette a hajából kikandikáló kis fekete sz@rvacskákat, amik a következő pillanatban el is tűntek, mintha csak neki akartál volna megmutatni, hogy Nathen igazat beszélt. A gyerek kacagva szaladt két férfihoz, akik már mosolyogva várták. Az alacsonyabbik férfi elvette tőle a cicát és a saját vállára ültette majd megfogta a fiú kezét. Nathen mosolyogva kapaszkodott a másik férfi kabátjába és erősen húzni kezdte mindkettejüket.
A nő egy ideig csak állt dermedten, majd elmosolyodott és csak ennyit mondott:
- Ilyen egy boldog család - mintha a gyerek még ott lett volna utána intett, majd boldogan elsétált a dolgára.