A képet illetően hadd éljek drága szerelmem szavaival- Oszt? Szopol-e borér'?

Hajdan a kín és a szenvedés egyik démona voltam...
Az emberek testét és lelkét kínoztam, hogy később ellopphassam az utóbbit.
Születésüktől halálukig gyötörve őket.
A modern generáció azonban taktitaváltoztatásra inspirált: először boldoggá teszem őket... Nagyon boldoggá. Aztán ezt az érzést újra és újra keresve jutnak el hozzám, amíg már csak kiégett, üres testek lesznek, akik a lelküket is eladják a kezdeti boldogságért, mely kínná sanyarult.
Mindig az első a legjobb... mindenben.
A droggal ugyan ez a helyzet...
Kapsz tőlem egy grammot... egy slukkot vagy egy szúrást, kinek mi a vágya... Ez az első és utánozhatatlan: az egekbe repít.
Annyira tetszik, hogy ismét meg akarod élni, hát hozzám fordulsz. Én örömmel adok... Nem engem rövidítesz vele...
Nem tudod újra megtalálni azt a sziklát, amiről elrugaszkodva akkor repültél, immár csak pofára esel a földre. Nem baj, gondolod. Majd legközelebb. És ismét odapofátlankodsz hozzám... Még le tudnál állni, de nem... neked KELL.
És kapsz is...
Azt az érzést már soha nem tapasztalod meg, erre magad is rájöhetsz, de hiába esik le: már nem tudsz leállni. A szervezeted üvöltve követeli az újabb és újabb adagot.
Aztán már nem tudsz fizetni készpénzzel, hát fizetsz azzal, ami maradt: a házaddal, a kocsiddal... És mikor ezek is mind elvesznek, de tested őrülten dübörög a következőért, fizetsz egyetlen értékeddel...
A lelkeddel...

Berquiose vagyok, többezer éves démon, és mostanra az egyik legnagyobb drogbáró. Nem akarsz velem összeveszni, ezt jól tudom... Megismerni úgysem fogsz, a kép pedig hűen árulkodik kinézetemről...

Mint mondtam, mindig az első a legjobb... Íme, belőlem a "prototípus". Első, és reményeim szerint egyetlen kölyköm: [60320 AL]