Abraham Harris vagyok, huszonöt esztendős és egy kib.aszott büfés egy kib.aszott suliban. Mielőtt még ítélkezel, elmondom hogy négy évig katona voltam. Hogy hogy kerültem egy büfébe? Halványlila gőzöm sincs. Ja, de, van. Csak az nem ide tartozik.
Nem vagyok szőke. Szőkésbarna. Utálom ha leszőkéznek.
Mint már majdnem mindenki manapság, én is dohányzok. Nem gyárkémény szerűen, de a napi két szál mindig megvan.
Az alkohollal se állok harci lábon.
Az egy éjszakás kalandok pártfogoltja vagyok, általában férfiakkal, de előfordul, hogy nőkkel is.

Azt hiszem ennyi. Mert ennyi a fő. A többi majd menet közben kiderül.