...Egy napon felébredtem és észrevettem, hogy hiányzik! Az a legnyomorultabb érzés, mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted, kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel, tétova mozdulattal egy könyvet.
Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek,a megszokott időbeosztás. A világhoz való viszonyod sem változott, csak éppen hiányzik valami.
Kellene az életemben egy ember, egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre, akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.
Akit beengedek magamba: Ez vagyok, minden rosszal, jóval, nemes és szennyes gondolatokkal. Ez az egyetlen ember, akit szerethetek!
Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned,ha belülről éllek meg! Ha nem csak látlak és tudok rólad,de érezlek is,-ha "ÉN" minden idegszálammal megtapasztalom, milyen "TE"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről.Ha ismerem titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit,érzékenységedet, magányodat,vadságodat vagy félelmedet,- azt, hogy mersz -e szeretni egyáltalán? Tudsz- e adni és elfogadni? Mert amit adsz, azt magadból adod, amit féltesz, amit rejtesz,- azt adod és azt fogadod el Tőlem is.
- Ha szeretetre vágysz: Szeretned kell! - Ha társra vágysz: Alkalmassá kell válnod a társulásra!