SERES JÁNOS
A PARÁZS ÉS A SZELLŐ

Hamvadó parázs volt
üszkös romok alatt
Csendesen haldoklott
reménye sem maradt

Izzó szembogarát
régen elfeledték
Nyirkos hamu fedte
hűlni vágyó testét

Bár néha álmában
felvillan még lángja
Senki sem szereti
senki nem csodálja

Elveszett ereje
megfakult a fénye
Kedve sincs már élni
elhiszi, hogy vége

Ám egy nyári estén
langyos fuvallat jő
Melléje telepszik
szelíden a szellő

Üstökét borzolja
lágyan simogatja
Édes lehellete
száját cirógatja

Felizzik a parázs
égbe szökik lángja
Oly régen várta már
ez volt minden vágya

Összeölelkeznek
a tűz és a szellő
Forró szerelmüktől
vért izzad a felhő

Pördülnek, fordulnak
élvezik a táncot
Felperzselik együtt
az egész világot