-Dawn Sichi a nevem
-23 éves vagyok
-és félvér angyal. (selejtes)
-Nem vagyok csóró, de nem tisztán szereztem a pénzemet.
-Akit megkedvelek, azt nem engedem, de akit utálok, azt addig nem hagyom békén amíg fel nem fordul.
-Lételemem a szórakozottság.. :D
-Szeretek inni. Aludni. Szivatni.
-Beceneveket is kaptam, annyit hogy már leírni is alig tudom, de azért megpróbálom majd egyszer..:D

-És a történetem:
Anyám ember volt, apám angyal, egy hosszú kapcsolat utáni forró éjszakából jöttem össze. Apám próbálta anyámat rávenni hogy vetessen el, de anyám nem akart elvetni, pedig mindketten tudták hogy nem fognak angyalként befogadni odafent.. Hát nem is mondták el nekem. Négyéves koromig minden jól ment, de aztán valami történt. Óvodában voltam, és egyszerűen nem jöttek értem. Otthagytak. Szó nélkül. Összesorvadt a szívem, hogy ezt tudták velem tenni.. Árvaházba kerültem. Egész hamar örökbefogadtak, azt hittem hogy ennyivel meg is úsztam.. De a sors nem volt velem ilyen kedves. Egy betörő jött be a lakásba valamelyik éjjel, és elvitt minden értéket. Beleértve két emberéletet, mert a harmadik az ágy alá bújt, és meg se moccant reggelig. Eldöntöttem, hogy többet nem akarok senkihez kerülni, mert az elvesztésük annál fájdalmasabb, minél jobban szerettem őket. A rendőrök árvaházba vittek, de ezúttal egy másikba.. Amit elég hamar megutáltam. Nem szerettek a társaim, sőt, összefogtak ellenem, szinte mindenben. Elegem volt, és 16 évesen ki is szöktem, majd miután visszavittek, rá egy hétre egy kedves házaspár örökbe fogadott. Nem akartam közel engedni magamhoz őket - De muszáj volt, mert ki akartam jutni. Eljátszottam a szeretetteljes kisfiút. És eközben egészen megkedveltem őket. Jó ruhákban voltam, jó kaját ettem, jó suliba jártam.. Csak rossz osztálytársakhoz. Ugyanis arrafelé az iskolában menő volt a cigizés, miért ne csináltam volna? Így visszagondolva.. Inkább ne csináltam volna. Szép lassan függő lettem, már otthon is csináltam, a kertben. egy alkalommal csak lazán eldobtam, gondolkozás nélkül, és visszamentem a szobámba az emeletre. Pár perc múlva füstszagot éreztem. kinyitottam az ajtót és kinéztem, de a lépcső is égett már. Lefelé, az ajtón nem tudtam már menekülni, tehát maradt az ablak.. És kiugrottam. Segítségért kiabáltam, de senki nem figyelt egy gyerekre.. heh. miért is figyeltek volna? Törött lábbal húztam magam végig az utcán a tűzoltóság felé, ami pár utcányira volt, viszont a felénél elájultam a vérveszteségtől...
<folytköv a naplóban.. már ha kíváncsi vagy. :P>

Mindezek után, tengettem az életemet. Sok jó emberrel találkoztam, és ugyanennyi rosszal is.. Mindig volt akivel nevessek, és mindig volt akiket szerettem. Ha kicsit, ha nagyon. Sosem voltam még őrangyal, de egy lány [288146 AL] rávett.. Máig sem tudom hogy. Úgy érzem hogy nem bántam meg, és amikor a legnagyobb szüksége volt a segítségre, én ott voltam neki.. Azóta már nem csak védem, hanem vele is lakom.