Ülök a csendben és hallom a hangodat, a tükörbe nézek,
de nem látom önmagam. Keserű szavak csak ennyi,
ami maradt egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp, tudom,
hogy nélküled mindek sokkal könnyebb.
De belül szívemet széttépi a bánat, nincs egy árva szó sem,
mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki,
sem marad, ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át, lelkem egyetlen segélyszóra vár,
hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, hogy azt mondhassam
te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra,
hogy szeretsz, szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába, szemem téged keres
az esti homályba. De érzem nincs több remény,
tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet, most már tudom, elvesztettelek.