Magyar népmesékben találkozik a vándor a nappal, aki elmondja neki, hogy reggel vidáman jön fel az égre, mer kipihente magát, de este szomorúan nyugszik le, mert fáradt. Máskor egy Hold nevű vitéz alva találja a másikat akit Napnak hívnak. Eltűnt testvéreit keresi a mesebeli leány, megy hetedhét ország ellen, sehol se falut, se várost nem talál, végül gyertyavilágot pillant meg messziről. Bemegy a házba, ahol a Csillagok anyja látja vendégül, és hajnalban amikor gyermekei sorra hazatérnek, őket kérdi, nem látták-e a leány tizenkét testvérét. De nem látta sem az Esthajnalcsillag, aki legkorábban szokott elmenni hazulról, sem a Göncölszekér, pedig az egész világot keresztüljárja minden éjszaka, sem a Fiastyúk, pedig csirkéivel az egész világot bejárta, sem az Ökörkeresőcsillag, az egész világot bebarangolta elveszett ökrei után, sem a Kaszások, pedig ők az egész világot lekaszálják, sem a Sántalánycsillag, aki minden árkon-bokron keresztülmegy, amikor szilkéjében ebédet hord a Kaszásoknak.
Ezután a Nap anyjához tér be a leány, ez reggel kérdezi fiát, a felkelő Napot, majd a Hold anyjánál kér szállást, ez reggel kérdezi leányát, a hazatérő Holdat, de azok sem látták a leány testvéreit. Utoljára a Szél anyja fogadta be a leányt, s mikor napfelkelte előtt hazatért anyjához a Szél, elmondta, hogy rengeteg sötét erdő mélységében, ahová sem a csillagok sugarai, sem a Nap világosága, sem a Hold fénye nem süt be, él átkozottan a tizenkét testvér, csak ő jár be hozzájuk, hogy szobájukat kiszellőztesse.

Maoz cur jeshuati, lecha naeh lesabeá
Tikon béjt tefilati, vesám toda nesabeá
Leet tákin matbeá micár hamnabeá.
Áz egmor beshir mizmor chanukát hamizbeá.

:P


nyettka. [302246 AL]