Nos mit is írjak magamról... hmmm... nem vagyok egy érdekes lény, vagyis inkább csak szeretek "elbújni a sötétben", nah de mindegy. Szeretek rajzolni meg írogatok eléggé kezdő szinten dehát nekem már csak ez jutott... Jah és szeretem nagyon a pici manóm :) Kiss Nono :)


Éji álom

Éji súgás, szellőének,
Halkan súgva szerelmének.
Éji dallam, lágyan csengő,
Érted élek tündér, hercegnő.

Éji játék, szerelmes képek,
Melletted születnek a boldog évek.
Éji fények, kósza lepkék,
Bárcsak újra veled lennék.

Éji ábránd, halk szavak,
Csak a fák szuszognak, alszanak.
Éji vágyak, csendes éj,
Csak nekem, csak értem, csak velem élj.

Éji tünemény, kedves álom,
Szárnyal túl a messzi-messzi tájon.
Éji csók, apró varázs,
Lobogó szerelem, öröké izzó parázs.

Éji pillanat, kedves lány,
Búj még, még közelebb hozzám.
Éji álom, nyugodni nem hagy,
Szívem vágya, csakis te vagy.

Éji illat, ezernyi rózsa,
Szirmok közt térünk nyugovóra.
Éji oltalom, és a kék ég,
Szívünk összeforr, s egybe ég.

Éji érzés, végtelen szerelem.
Te vagy a világ, én kis kedvesem.
Éji világ, ezer ének,
Mindörökké érted élek.


Csendes éjjelen

Csendes éjjelen egy angyal,
Hűvösen köszönti a hajnal.
Lágy, hideg szellő fújdogál,
Nem tudja még, hogy kire vár.
Csak áll ott, nyugodt magányban,
Búsan, egymagában.

Talán várta a boldogabb életet,
De tudta már hogy tévedett.
Tudta, hogy jobb nem lesz már,
A boldogság, rá nem vár.
Tudta vége van, a jó elmúlt,
Egy szép álom, mi a porba hullt.

Szíve nyugtalan, s még fájt,
Hű társává fogadta a magányt.
Egy társ ki nem hagyja el soha,
Vele marad, mikor az élet mostoha.
Vele marad, mikor a szíve fáj,
Vele marad, ha a halál rátalál.

Csendes magányban, némán állt,
Bús tekintete a messzeségbe szállt.
Hajdanán még tudta,
Kivolt ő, merre vitte útja.
De már elfeledte őt az élet,
S már csak névtelenül telnek az évek.

Egy apró könny, mi arcán szaladt,
Szíve egyet dobbant, s megszakadt.
S nem volt senki, aki látta,
Egy angyal hogy hal bele a magányba.
Hogy hunyja le örökre a szemét,
Hogy talál végre örök békét.

Könnyes tekintete még körbejárt,
Remélte megfogják kezét, s várt.
Várt még, de mind hiába,
Nem volt ki a nevét kiáltsa.
Nem volt, ki súgja, ne tedd,
Ki sírva könyörgött, s fogta kezed.

S lám, most véget ért egy élet,
Angyal voltál, s elfeledtek téged.
Egy angyal, ki küzdve élt,
Ki örök harcolt vívott az emberért.
S büszkén adtad volna az életed,
Egy népért, ki mégis feledte a neved.