Eripite nos ex miseriis crudelis Terras,
eripite nos ex faucibus eorum,
quorum crudelitas nostro sanguine non potest expleri.



A lázas szeretők és a szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.
A tudományok s a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet;
gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,
ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.
Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,
melyeket az örök álom varázsa fog.
Ölükből bűvösen pattog a villamosság
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.

Charles Baudelaire - A macskák


Lezárult egy korszak. Mint minden ember életében, elöbb utóbb eljön valami, ami arra késztet, hogy új életet kezdjünk. Vagy legalábbis máshogy lássunk dolgokat. Nem lettem sem több, sem kevesebb. Csak egy picit más. És figyelem régi barátaim, társaim.

Fol rol de ol rol.

Titkon vallom meg soraim, s bár nem szívesen teszem, meg kell vallanom. Magamban tartani nem bírom, bár kérkedni nem kenyerem. Ha régi ismerőseim netán ide tévednek, hát lássák: még én is változom, már amennyire változhat az, aki az Állandóságnak kötelezte el magát. És figyellek titeket, bár ti nem tudjátok. Nem láttok. De mindig jelen vagyok.

Fol rol de ol rol.

Emlékszem, mikor még teljesen más voltam. Most is próbálom, tudom élvezni az életet, az apró örömöket, amiket talán még jobban észre veszek, de a tapasztalatok, amivel gazdagabb lettem legfeljebb csak a teljesség felé visznek, de nem a boldogság felé. Furcsa ellentmondás ez. Tudom, sokan nem is fogják érteni. Még.

Elegem lett a világból, ahol a képmutatás divattá vált, ahol a tudást, a bölcsességet próbálják mímelni, esetleg szellemi elitnek képzelve magukat létre hoznak egy zárt közösséget, ahol a sznobizmus dívik. És valójában szép lassan elvesznek az igazi értékek. És figyelem, hogy kik azok, akikben ragyog még valami. De túl kevesen vannak a végtelen éjszakában, és alig adnak több fényt, mint a halovány csillagok az égbolton.
Figyelek rátok, kevesek.
Hallak benneteket.

Fol rol de ol rol.

2008.08.19.

"Álmaimban sz@rvasokat űzöl a Rockefeller Center romjai körül, a fák között. Holtodig elnyűhetetlen bőrruha van rajtad. Felkúszol a Sears toronyház oldalán kígyózó indákon, lenézve apró alakokat látsz, akik gabonát csépelnek és sz@rvashúst szárítanak egy üres autópálya leállósávján."

Isten keresése közben oly mélyre merültem szkepcitizmusomban, hogy maga a szkepcitizmus, a szisztematikus kétkedés mint filozófiai irányzat is szembe találkozott önmaga megdönthetetlen paradoxonjával: Isten szintjén nincsenek paradoxonok. Emberi létünk megrekedt egy szinten, ahol az ellentmondások csak látszólagosak. A sok rész-igazság valahol egy egészet alkot, még akkor is, ha elsőre csak ellentmondások sorozatának tűnnek.

Ez volnék én.
Bennem a tagadás ősi szelleme: nem a Fej, nem az Írás. Maga az érme.


2015.02.02.