Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/77434
|
..Folytatásos ZÖLDség..
…Az ősz számára maga volt az elmúlás. Ugyanakkor kedvelte is az őszt. A természet olyan szín kavalkádot produkált olyankor, hogy azt megirigyelte még a szivárvány is. A zöld élettel teli élénkséget, felváltja s sárga, a piros, és lombhullás után, a barna. Az ősz okozta kéretlen, és ugyanakkor kegyetlen hanyatlás. Ha a tavaszi újjászületésnek az ősz a feltétele, hát jöjjön.
Sok időt töltött a természetben. Haszonszerzés céljából igen. De nem anyagi javak reményében, hanem a saját maga örömére. Járta a természetet, de valahogy nem tartozott bele.
Olyan, mint mikor egy festményt elcsúfítanak egy idegen ecsetvonással. Az új motívum nem képezi részét az eredeti képnek, de ugyanakkor hosszú idő elteltével megszokja a szem.
Nos ő sem volt része a természetnek, de igyekezett beleolvadni.
…megint éjjel van. Csend, és béke. Jóleső érzéssel töltötte el a tudat, hogy még viszonylag sokáig nyugalom lesz. Nem volt álmos. Teste fáradságról panaszkodott, de amíg agyát is le nem fárasztotta, addig nem kívánkozott ágyba. Nagyobb kihívás volt ez, mint nyers fizikai erőt kifejteni. Gondolatokkal viaskodni, megoldásokat keresni, és problémákat eloszlatni.
Furcsa lény az ember. Ha nincs olyan érzés, ami mozgásban tarthatná, akkor kreál magának.
Kutyaugatás veri fel az éjszaka csendjét. A hold, mint nagy lámpás segítette az éjszakai tájékozódásban. Nem látott semmit, és senkit. Kiment az udvarra és megpróbálta megnyugtatni négylábú kedvencét, mikor meghallotta a nyugtalanság forrását. Lánccsörgés.
Kísérteties ezen a késői órán. Nem hitt ebben sem. Boszorkányok léteznek, de kísértet ?
Erősödött a hang intenzitása, és a kutyáké is. Akkor meglátta a hangforrást. Egy szabadságát élvező kutya grasszált az úton, és maga után húzta rabságának bizonyítékát. A lánc ami a betonon siklott kéretlenül is zajt keltett. Érdekes volt. Az állat élvezte a frissen visszaszerzett szabadságát, és nem törődött az öt szüntelenül, és meglehetősen zajosan ugató többi kutyával.
Egyszerűen tovább haladt. Ennyi lenne ? Ezt kellene tenni ? Csak menni, haladni, és nem foglalkozni a ránk kiabálókkal ? Lehetséges.
Az őszre jellemző kőd nagy pamacsokban kezdte körbefogni. Érezte a pára semmihez sem hasonlítható illatát. Tudta ez a kőd itt várja reggel is. Reggel !? Mindjárt reggel.
Bement, és eltette volna magát holnapra, de már csak a mára tudta. Behunyta szemét. Legalább a szeme pihenjen. Úgy is túl sokat használja. Nem jó minden látni, de nem tehetett róla vizuális típus volt. Várta az alvást. Álomban nem bízott. Régen emlékezett az álmára.
Úgy gondolta, a realitást tartalmazó álmai nem maradnak meg emlékezetében. A meseszerű, az ébrenlétben elképzelhetetlen, és megvalósíthatatlan az viszont ott motoszkált néha reggel is az agyában.
Tudta milyen gondolati lesznek reggel. Már fel merte sorolni őket. Miért nem feküdtem le időben.. Ugye ma bepótolom ?..Hétvégém pihenés jegyében telik el ugye ?
Nem keresett válaszokat ez egyszer. Aludt.
….
|
