Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-10-06
Napra és órára pontosan 6 évvel ezelőtt volt az az átkozott nap, amikor azzal fogadtak otthon, hogy meghaltál. És én nem tehettem semmit, el kellett fogadnom, hogy nem vagy többé. Semmi beleszólásom nem volt, pedig az enyém is voltál és ezt a mai napig igazságtalanságnak érzem. És a mai napig nem értem, hogy hogy lehettek annyira szívtelenek a fentiek, hogy addigi önzőségem félretéve, a 14. születésnapomra nem ajándékokat kértem tízezrekért, csak azt, hogy gyógyítsanak meg téged, hogy teljesíthessem az álmaidat, mégis pont egy nappal előtte vettek el tőlem. Tudod, az, hogy még ennek ellenére is hiszek Istenben, az csak miattad van, mert a te életed fontos része volt ő és úgy nevelted az összes gyereked, hogy létezik és hinni kell benne. Én mélységesen csalódtam benne ott és akkor, mikor izgatott gyerekként vártam a születésnapomat, az Én napomat, hogy már csak egy nap és teljesül, amit kértem, aztán jött a hír. Ha te nem így neveltél volna, nem csak pillanatnyi megingás lett volna az, hogy ott helyben nem elsírtam magam, ahogy meghallottam, mi történt, ahogy a többiek tették, hanem megfogtam a nyakamban lévő keresztes nyakláncot és úgy erőből kitéptem és kidobtam a kukába. És a bátyám sem szedte volna ki a kukából és nyomta volna vissza a kezemben, hogy most kell Benne a legjobban hinni. De akkor sem tudom felfogni és elképzelni, hogy micsoda bűnt követhettem el a 13 évemben, hogy nem csak szíven szúrtak, hanem jól meg is forgatták bennem. Vagy ha én meg is érdemeltem, te mivel azt, hogy 14.-én, 2 nappal a születésnapod előtt lettél eltemetve? Én megértem azt is, ha meg akartak kímélni a további fájdalmaktól és azt sem hiszem, hogy a Halál szívesen csinálta ezt, csak parancsot kapott, de akkor is.. érted, hogy mit mondok? Én nem akartam, hogy meghalj bármikor is, de azt meg végképp nem, hogy pont ilyenkor, ráadásul úgy, hogy minden este KÖNYÖRÖGTEM nekik, hogy gyógyulj meg születésnapom alkalmából. Nem értem, hogy miért nem csak Isten állt elém, hogy miért hozta a fiát is és miért adták ketten egyszerre a pofont az univerzumnyi tenyerükkel. Egy nem lett volna elég erős? Vagy hogy jött ez így össze? Tegnap még láttalak, ma már nem és többé nem is foglak ebben az életben. Ezzel a tudattal kell élnem kerek 6 éve. 13 évesen itthagytál, nem láttál kamaszként, nem látsz felnőttként, nem látsz mostmár sehogy sem, soha többé. Nincs olyan nap, hogy ne jutnál az eszembe, hogy ne hiányoznál. Hogy ne kérném, hogy ne vegyetek el többet tőlem...
De nincs beleszólásom és a kérésekkel is sokra megyek; vagy meghallgattok vagy nem. El kell azt is fogadnom, hogy nem tudom megváltoztatni, hogy a 14. születésnapomtól kezdve minden születésnapomra a halálodat kapom, te pedig a tiédre egy koporsót és egy mázsa földet
|
