Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/79622
|
2009-10-21
Nevezz a honlapon a történetírónál egy történettel, ami az almacicáról szól: hogyan képzeled, hol él, mit lehet róla tudni, egyáltalán miféle szerzet szerinted egy almacica! Engedd szabadon a fantáziádat bátran!
Séta az erdőben
Egy napom a barátaim és, barátnőim feljöttek hozzám avval, hogy menjünk egyet. Így elmentünk az erdőben, sétáltunk és gombát szedegetünk. Láttam egy furcsa szerzetet, aki úgy nézett ki mintha macska piros alma teste, a farka és a füle végén pedig zöld bojtocska volt, hirtelen nem gondolkozva meg kérdeztem tőle, hogy:
- Hát te, meg kivagy?
Meglepetten rám nézett, és csendesen, így szólt:
- Az én nevem Kitty vagyok, és almacica vagyok, nem látod. – válaszolt
- Hol élsz, és mit csinálsz? – kérdeztem
- Hol élek azt kérded, gyertek és nézzétek meg – mondta, és elindult
Gyertek, miért mondta, akkor vettem észre, hogy a többiek is ott voltak. Egymásra néztünk, és elindultunk utána. Mentünk az erdőn keresztül, már nem érdekeltek a gombák, csak a fura lény érdekelt minket. Ki értünk egy szép kis tisztásra, ott egy szép kis fehér házikó, zöld zsalukkal az ablakon. A házikót egy kis barna kerítés vette körül. A tisztás közepén álló házikó úgy nézett ki, mintha festményen láttuk volna. Megálltunk és csodáltuk, Kitty a kapuba meg állt:
- Gyertek be, és meg mutatom, az én birodalmamat. – mondta csendesen, és előre ment.
Mi szótlanul, mentünk utána, amikor a házba beléptünk, egy szép kis szobát látunk, ízlésesen berendezve. A szoba hátsó részébe egy ágyat láttam, közében asztal, és körül székek voltak, ami faragva volt. Az ajtóval szebben volt a tűzhely volt. Kitti teának való vízzet rakott oda,
- Üljetek le, a tea mindjárt kész, - mondta csendesen, tárcát letette az asztalra
Mindályan asztalt körbe ültük, közben Kitty a teát ki töltötte, és mesélni kezdet.
- Én itt élek eben a kis házikóban, már én sem tudom, hogy mióta de elég régen a biztos. Azt eszem és iszom, amit az erdő add nekem, és így ketten jól meg vagyunk. Még sokat beszélgetünk, a világ fogairól, ki mit tett eddig, és csinál éppen. Kittyt ez nagyon érdekelte, ahogy Ő mondta, mióta itt kint lakik, nem tud semmit a világról. Nagyon elszaladt az idő, búcsúzóul.
- Gyertek még el, mert ez már egy szép barátság, szeretném, ha ez így maradna. – mondta Kitti
- Majd jövünk, mikor szép az idő. Várj minket nyugodtan. – mondtam csendesen és boldogan
Amikor haza értem, nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam, Kittyt vagy valóság.
Ez az én kis történetem, vagy nem, ki tudja. :)
Nyetem 100 Eu-t. :)
|
