Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/297559
|
2013-03-11
„Ilyen az élet. Hiába nem szeretsz már valakit, a kötődés megmarad, mert az emlékek nem engednek. Ám ha ez a személy megbánt, akkor sokkal intenzívebben marad fent iránta az a bizonyos kötődés is. Ha gyenge vagy, akkor egyszerűen csak meggyűlölöd őt, és beleveszel a kicsinyes bosszúhadjáratodba, hogy legalább egy icipicit visszavághass neki. Mindenütt őt látod, neki akarsz fájdalmat okozni, így próbálva felhívni magadra a figyelmét, hogy lássa, tudja, érezze mit veszített el veled. És itt hibázod el a dolgokat. Mert a jobbik esetben csupán a végletekig felidegesíted őt, és rajtad és az értelmetlen bosszúdon nevet majd a barátaival. De ha a rosszabbik végletbe esel, akkor megpróbálja majd visszakönyörögni magát hozzád, és te ott állsz majd büszkén, egyenes háttal, és könyörtelenül a szemébe mondod: Nem. Nem kellesz. És ez lesz az a pillanat, amikor elveszel. Elveszel, mert pár óra, esetleg nap után rájössz, hogy talán mégis jobban tetted volna, ha visszafogadod, mert hiszel a szerelmében, és abban, hogy érted, miattad képes lesz megváltozni. És szenvedsz, de úgy, hogy majd’ belepusztulsz, és örök életedre bánni fogod, hogy nem adtad meg neki a második esélyt, mert elhiteted magaddal, hogy talán minden más lett volna. Viszont, ha erős vagy, akkor felöltöd magadra a közöny jéghideg álarcát, és úgy teszel, mintha könnyedén tovább lépnél, de belül mégis őrlődsz, kínlódsz, és egy kicsit bele is halsz a fájdalomba, az emlékekbe, a megaláztatásba. Mégis így jársz jobban, mert nem lovalod bele magad feleslegesen a dühödbe, hanem ha lassan, apró léptekkel is, de eltávolodsz az egykor szeretett személytől, és hosszú idő múltán nem marad meg más benned, csupán egyetlen, alig észrevehető kis tüske, ami már fájdalmat sem okoz, csupán a tudatot, hogy ott van.”
sosem múlik el.. :( <3 kicsit sem vagyok erős.
|
