Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/139503
|
2005. február 23.
Találkoztam egy fiúval. Annyira elvarázsolt, h hinni kezdtem, talán ő az Igazim. 4 hónapon keresztül táncoltunk- valami édes-bús melódiára. Igaz, több volt benne a szomorúság, mint az öröm: kimondott és elhallgatott szavak, meg-nem-valósult találkozások, soha-nem-jövő hívások, szétcsúszott, értelmetlen napok...Tudtam, h el kell engednem, de nem bírtam. Sokáig ragaszkodtam egy álomhoz. Talán túl sokáig.
Aztán egy reggel gyógyult lélekkel ébredtem, vége volt- immáron bennem is. Terveket szőttem, ismét örülni tanultam: h vagyok, h vannak mellettem, h szeretnek és szerethetek.
Azt mondják, ha bezáródik az ajtó, kinyílik egy ablak. Akkor, mikor a legkevésbé számítottam rá, valaki felkért táncolni. Féltem is, nem is, de végül bólintottam. Immáron 10 napja újra a parketten vagyok, s bár a zene gyorsabb ütemű, nem tudom, meddig tart, és mi lesz a vége, s nem egyszer a másik lábára lépünk, mert még csak most tanuljuk egymást, de a kézben ott a kéz. Tudom, h minden erőmmel tartanám, ha tántorogna, nem hagynám elesni. Ahogy abban is biztos vagyok, h segítene rajtam, ha bajban lennék. Sőt, már így is többet tett értem, mint gondolná...
|
