Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/70538
|
2005. július 3.
nah azt hiszem tévedtem :P azt mondtam 1-2 évig nem lesz új vers, nem kell aggódnotok :) hháátt....kezdhettek aggódni, itt az új agyszülemény....... :P
Az ember
Ezen a planétán nincs értelmes élet,
Az ember elpusztít minden létet, s’ szépet,
Ez a faj, mely Úrnak hiszi magát,
A földi lények közt,
Csak utolsó lehet,
Hisz sajnos jót nem tehet,
Csak nevet, a romok tetején,
A tetemek halmán,
Társain nem segít, nem sajnál
Semmit, csak ő boldog legyen,
Mint Jeti a Himalája hegyen.
A hangos zenét, fegyver hangja
Nyomja el, majd a nép,
Kit lehet, sírba temet,
Ez az egy mit tehet, mert
Fegyver szava ellen védtelen,
És így lesz majd a világ néptelen,
Üres, de mégsem szabad,
Mert sorsa elől a bűnös el nem szalad,
Szaladhat, de nem érdemes,
Mert végzete nem képletes,
Előre meg van írva,
Hogy ő is abba a sírba,
Kerül, hova ezreket jutatott.
Vannak kik szerencsére,
Mások, mint társaik,
Kik segítenek az elesettek százain,
Számíthat rájuk a nép,
Ők még tudják mi a szép,
Ha segíthet az ember,
Az a legszebb „teher”,
Sőt nem is teher, inkább áldás,
Mert ha sok ember összefog ott a megoldás.
Persze míg az ember fegyvert ragad,
És testére s’ pisztolyára vér tapad,
Nem lehet béke e világban,
Bármennyire is bátran, küzd
A nép a háború ellen,
És feszül a lélek minden jótét mellben,
Nem lehet vége a szenvedésnek,
Míg az ember agya ily ostoba, gyermeki,
Nem fogja fel, hogy mit tesz,
Minden létnek véget vethet,
Nem érti, hogy mást is tehet,
Tehetne jót, mást, ültethetne
Pár ezer fát, erdőt,
Menthetné az állatok életét,
És ezzel sajátját óvná, saját létét,
S nem tűnne el csak úgy a világban,
Hanem hátrahagyván szép emlékét,
Egy újabb kor számára, példát
Mutathatna nekik.
De sajnos ez még távol van,
Ember embert öl minden nap,
Elősegíti a világ végét,
És mint írtam, saját létét,
Teszi nehezebbé, rosszabbá,
A nyomorúságos időket hosszabbá,
Zavart kelt az egyensúlyban,
Mi bolygónkat még nagyjából egyben tartja,
Az a néhány millió ember ki összetartva,
Segít magán, és egymáson,
Hol tud, virágot szed egy tisztáson,
És békésen éldegéli létét,
Ezzel segítve a végső békét.
Légy te is ilyen,
Ne gyűlölj, csak szeress,
Bármilyen kedved van, kedveseddel
Mindig mosolyogj és nevess,
Hisz nem tudhatod, meddig teheted ezt,
Önfeledten, korlátok nélkül,
Ha elszakítanak titeket,
Szerelmed nélkül élhetsz végül.
|
