Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/134024
|
Vidéki kölyök levele...
Vidéki kölyök levele a San Diegoi tengerészgyalogos
kiképző központból.
Drága Mama és Papa:
Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer
bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az
öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak
amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely elkel.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen
reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik hogy tovább alhatok mint
szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell,
az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesiteni pár dolgot.
Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát
keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegviz.
A reggeli bőviben van cullangoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely,
tojás, szalonna, stb., de elég gyenge normális kaját tekintve, mint pl.
krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De
mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú
közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal
aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni.
Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az örmesterünk szerint
hosszú gyaloglás, hogy megkeményitsen bennünket. Ha úgy gondolja,
ám legyen, nem az én dolgom hogy mást mondjak, de ezek
az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a
farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind
teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de
félelmetesen lapos.
Az örmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan
kötözködik. A százados olyan mint az iskola igazgató. Az örnagyok és
ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat.
Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtöl biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám.
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs,
hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és
nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak
kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is
nekünk kell megtölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a
városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek.
Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk.
Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver
Lake-bol van itt. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be
mint én, de én csak 64 kiló és 152cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és
190cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és
jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok,
Gail
|
