Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/163248
|
nem vagyok jó neked...
" Hideg éjszaka
elindulok haza,
a legtöbb gondolat már a fejemben nagy vihart kavar,
egy régi film, sok elhasznált rím, lelkembe karcolt kép,
egy játszótér...a vidék legmélyén...
Nem vagyok jó neked,
S te nem vagy jó nekem...
Poros képregény, mit mindenki félreért.
Mondd el mitől félsz...
Nyiss ajtót még
Mert hidd el rádtörök ha mégis kellenél...
De nem vagy jó nekem...S Én nem vagyok jó neked..."
Ez most a kedvenc számom egy részlete (Rúzsa Magdi gyönyörű dala)...most ez a szám úgy megérint...napokban azt mondta valaki, hogy elviselhetetlen vagyok... talán igaza van...tudom hogy úgyis elolvasod a naplóm...ez először úgy zavart, hogy ilyet mondtál G! Aztán rájöttem, hogy nem is ismersz, nem láttál, nem élted át mellettem (mint akár a barátaim, vagy más) amikor tényleg elviselhetetlen vagyok...de miután most elgondolkodtam létemen rájöttem, hogy nem elviselhetetlen vagyok, csak egy másik síkon gondolkodom (nem hozom nyilvánosságra, hogy alacsonyabb, vagy magasabb síkra gondoltam)...Örülök annak, hogy legalább 2, de inkább 3 barátot a magaménak mondhatok...akikről tudom, hogy bármikor bármiben mellettem vannak...legyen szó érzésekről, gondolatokról, akármiről...velük egy síkon tudok vitatkozni...és azt hiszem ha már valakivel úgy tudsz vitatkozni, hogy megérted, hogy ő mit mond, és igazat adsz neki, mégis kiállsz a saját igazad mellett és ebből SEMMIFÉLE sértődés nincs (mint annyi más esetben) az a barátság egy alappillére...Mindebből annyit akartam mondani, hogy egyáltalán nem volt igazad...de veled nem is kívánok magamról vitatkozni, sőt a családomon és a barátaimon kívül nem is kívánom, hogy bárki beleszóljon az életembe...nekem is lenne mit mondanom Rólad...ami nem esne jól neked...mert egy olyan dologba túrnék bele amihez semmi közöm...csak véleményem van de Én Egyes emberekkel ellentétben meg tudom tartani magamnak...
És hamár G azt írta, hogy engem Édesanyámon kívül más nem tud elviselni, akkor egy régebben Anyucimnak írt versem bebiggyesztem ide már:D:D
Emlék már csak forró homok,
a képeken isteni mosolyod,
egy gyermek kis sapiban
óriás kiflivel szájacskájában.
Felnőttem, te megöregedtél,
Sírtál, s velem nevettél,
gyötört az élet, egyetlen kincsem,
Te vagy Édesanyám, más nincsen.
Bocsásd meg egyszer nekem
azt a tengernyi rosszat, mit tettem,
emlékezz szép pillanatokra, percekre
S sose feledd Édesanyám szeretlek!
(Ez 2007 márc. 1-i vers volt)
És szerintem az embereket nem ELVISELNI kell, hanem szeretni és elfogadni...ez ilyen egyszerű! Lehet hogy a Földön senki sem visel el anyumon kívül, de sokan szeretnek és/vagy elfogadnak olyannak amilyen vagyok...és egyet megígérhetek...sosem fogok megváltozni, csak a saját kedvemért:D azt hiszem ez így van rendjén...
Pusy
|
