Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/163248
|
végetér a világ...
végetér a világ...színes két hetem volt az biztos...nappal szakmai gyakszi, normál élet, éjszaka pedig egy más világ, ahol csak az érzelmek, pillanatnyi érzések számítanak...ahol nincs határ, nincs főnök, nincs parancs, csupán a szív diadalmaskodik minden felett...lehet ezek csak pillanatokig élnek, de a mieink örökre...
A férfi és a nő nem is tudta mennyire átkozni fogja a pillanatot, mikor szemük először futott egymásba, mikor ajkuk először ért egymáséhoz...aztán jöttek az éjszakák, az érintések, a piciny harapások, az ölelések, és a "nem akarom elengedni" érzés...aztán reggelente a Nő és a Férfi is tette a dolgát: indult dolgozni, de amint hazaértek és ledobták a szennyes világ álruháját átadhatták magukat azoknak az érzéseknek amelyek egész nap fejükben cikáztak...szürke napok voltak, mindketten valami nélkül utaztak napközben...a Nő csak nézett ki a busz ablakán, és üres volt, végtelenül üres...és éjszakára megtelt élettel...a Férfi karjaiban meglelte önmagát, mikor egymást ölelték a Férfi volt a Nő, és a Nő a Férfi...nem tudtak határt rajzolni maguk között, Egyek lettek örökre...a Nő meglátta a Férfit, aki kell neki, és a Férfi meglátta a Nőt, akire szüksége lett útközben a lélegzéshez...nem akarták, de örökre elszerették egymást...Ők már értik Ady szavait, hogy "Bűn és szenny az élet, ketten voltunk csak tiszták, hófehérek!"...ők már értik miért és mit, de senkinek nem mondhatják el, mert ez az Ő titkuk lett, és leírva mind butaságnak tűnne...a Nő is és a Férfi is érti már a világegyetem titkát, ketten megfejtették a "Da Vinci kódot", de nem mondhatják el senkinek...
jaj és most eljött a vég...
a Nő és a Férfi ma este fogja együtt tölteni az utolsó éjszakát, ma el kell válniuk napokra, de mindez nem is zavarná őket, de el kell válniuk megszámlálhatatlan éjszakára is...meg kell ölniük egymásban és magukban is a színeket, az érzéseket; a világot és az életet kell tövestől kitépniük szívükből, mint egy rossz gazt...pedig esküszöm ez nem gaz volt, hanem a legfenségesebb, legtündéribb, legelőkelőbb, legszebb, legérzelmesebb, legfontosabb virág volt mindkettőjük szívében...
A Férfi virágát szerette csupán a Nő, és most újra haragszik az összes virágra a világon, végtelen fájdalom és harag költözött vissza szívébe, több, mint valaha lakott ott...amit hirtelen kiöl a világ szívéből azt meg kell töltenie valamivel, és jobb híján a Nő és a Férfi is csak haraggal, és a világundorával töltheti meg...
|
