Tartalomjegyzék
- (Régi AL )
- (Komolyan...)
- (Úááá...)
- (Régi AL)
- (Mert én...)
- (Valami,ami valami)
- (Hímemmel =D)
- (kedvesemmel,Zolival (fontos!!))
- (Mert lapok)
- (mert Chuck Norris xD)
- (2009-05-18 =()
- (2009-04-24 Esz o.o)
- (Ez jó!!)
- (valami hogy ne unatkozzatok)
- (Egy akatsukis élete...)
- ( régi myvip izé módositás izé)
- (Vmi csak mer iylen a kedvem)
- (Na igen,a bash hu jó)
- (Vmi xD xP xS)
- (És van itt Bleaches is xP)
- (Naruto parodiák xD)
- (2008-12-10)
- (Mai gondolat...)
- (hehe x))
- (2008-10-05)
- (Ez annyira igaz!)
- (Hugocskámmal x))
- (szeret-nem szeret..uj lista)
- (Sírni tudnék ezen...)
- (Osztály névsor azaz uj suli xD)
- (Haverommal xP)
- (...)
- (Haverom irta..)
- (Ne már! xP)
- (Valami xP)
- (Andival...xP)
- (Régi AL)
- ( LOL)
- (Ehh xD)
- (Gome,gome,gome...)
- (Andi... x))
- (Tadeshi hugom szeret xD)
- (Ma..xP)
- (Késő este...x))
- (Utállak...)
- (A nap vicce xD)
- (Angol xP)
- (Nem sokára 4 év...)
- (Jó hosszú bemutatkozás! xDDD)
- (He xD)
- (Én nem értem...^^)
- (Patrik megmodta! xD)
- (2008-05-17)
- (Utálom az embreket!!)
- (Nyiiiff! *00*)
- (Pókliliomtipró Esztöröm szeret..)
- (Senki se érti...csak mi...^^)
- (Muhahaha xD)
- (Barátaaim,haverjaim! xP)
- (Adataim xDD)
- (Megígértem! és betartottam!)
- (állatágok2..a dórci visszatér xD)
- (állatságok Xd)
- (Beszéégetés..visszatért xD)
- (Woody Allen idézetek xDDD)
- (Esztöröm imád...*00*)
- (Esztöröm szeret...*00*)
- (MSN xDDD)
- (Megint GCS...)
- (Viccek..megint x))
- (sérüléés xD halálos xP)
- (Semmi...)
- (Vmi,bár tudnám,mi! xD)
- (2008-03-20)
- (Esztör küldte xD)
- (2008-03-08)
- (Látszik xD)
- (Mai nap)
- (Unalom,unalom..és unalom x))
- (Esztör igen,MSN nyeeet ='()
- (Felvettek! xD)
- (Chuck Norris xD)
- (2008-02-25 22+1 rajz x))
- (És megcsinálta! xD)
- (Ami eszembe jut...ismerős cím xD)
- (2008-01-25 felvételi előtt 1 nap)
- (Meg akarok halni...=()
- (Elfojtott érzések...)
- (Köhögés és az idegösszeroppanás.)
- (a hetvenhetedeik bejegyzés... xD)
- (Na mit,na mit is =P)
- (Időzített bomba lettem ='()
- (most és ami előtte volt)
- (Könyörgök,bögrét neeee!!!!xD)
- (Sok minden történt és mégis semm)
- (Van vmi pokoli a naplamentében..)
- (About my fanfiction xD)
- (2007-12-06 Mikuláááás)
- (Videók! xD)
- (Inkább a halál...:@)
- (A Papírgyűjtéshez)
- (Beszéégetés xD...ismét)
- (Beszéégetés xD)
- (Egy barátnőm naplójából...)
- (Mai nap (inkább délelőtt))
- (Egy rendesen átlagtalan nap)
- (Már megint vmi...)
- (Ez is egy nap...)
- (Ojjééé....)
- (Újra itt!)
- (Minden változik,minden fáj...)
- (Az idegösszeroppanás határán...)
- (:()
- (Vmi...)
- (2007-08-13 sablonnap)
- (2007-08-12)
- (Párbeszéd xD)
- (Unaloooom!=()
- (Ééés visszatért a vándor :))
- (Okéé....:P)
- (Szünet...jó and rossz egyaránt!)
- (Lassan itt a szünet...Juhééé!xD)
- (Megint re)
- (A Lost...áááááááááá!!!)
- (Meghalt...az unalomtól!)
- (Én,az új szivetelen bestia!xD)
- (Esik az eső,s nem találsz rám...)
- (A walesi kocsmák!xD)
- (A lány,aki nem volt normális....)
- (Én+Dórim+Pántlika+egyebek xD)
- (Unalom helyett blogirás...xP)
- (Az előzőt folytatván....xD)
- (De rég volt,tán igaz se volt..:P)
- (Kettyós,kettyósabb...xD)
- (Jelen pillanatban.......xD)
- (Eszter+Dóri=két jó haver=))
- (Mennyire vagyok közösségi lény??)
- (A büdös zokni csata xD)
- (Az unokahugomról)
- (NEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!=(()
- (IFFFFFFFFFFFFFFFFFF!!!!!)
- (Visííííííííííííít!!!!Menekülj!)
- (A Pántlika)
- (Boldog karácsonyt!!!:P)
- (A nagy emlékkönyv akció!=))
- (Az a rohadt nátha...=S)
- (Amit utálok.....)
- (Na jó,pár dolog,ami eszembe jut)
- (Ezt+azt =P)
- (Most mivan??xP)
- (Kutyák 4ever!=))
- (Matkák 4ever!!=))
- (Szeret...Nem szeret(lista)=))
- (Nem tom..mit irjak :P Újfent :P)
- (Hát...ez gurk xD)
- (Nézzük csak...xD)
- (De fura az élet....xD)
- (Oszttársak tevéi)
- (Nem tudom,mit irjak...)
- (Viccek!xD)
- (Szüret...xD)
- (Amit ajánlok...=D)
- (Nagyon elegem van,ááá!!)
- (Beszólások!)
- (Sóhaj!=()
- (Unalom 4ever!!=D)
- (Visííííííít!)
- (Vmi egyedit ide!=D)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202756
|
Egy barátnőm naplójából...
van egy barátnőm,Unicorn....az ő naplójából szedtem pár idezetet,verset..Nem azért,mert annyira nagyon le akarom másolni...hazugság...viszont nagyon igazak és szépek...
"A halál az a pont ahol véget ér a fájdalom és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak." </3
A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban.
-Mit csinálsz?
-Álmodok.
-Ébren?
-Ébren.
-Úgy nem lehet.
-Én tudok
-Hogyan?
-Azt nem tudom, de nekem megy.
-Miről álmodsz?
-Mindenről, ami jó
-Például?
-Egy tökéletes világról.
-És mire jó ez?
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni
-Akkor, ha nem álmodsz, szomorú vagy?
-Nem, csak nem mindig vagyok boldog
-Dehát mindig vidámnak látszol!
-Te úgy látod
-Az hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba...
Nem a b.nőm naplójából,de olyan szép o.o
A fiú kezébe vette a trombitáját – utoljára.
Bensőjében érezte, hogy nem látja többé.
A partizánok köréje csoportosultak,
De ő nem látott mást, csak a lány kék szemét.
Vigyázz majd rá, ha én már nem leszek!
És belül elfogta a zokogás…
De nem csak belül... A könnyek kicsordultak.
Hisz tudta, e nap után nem jön már más.
Elfogyott a muníciójuk - végleg.
Az állásaikat végképp feladták.
Elindultak a hosszú, poros úton,
Hogy oly helyet keressenek, hol menedék vár
Rájuk. Veszélyes volt az út nagyon,
Üldözöttek voltak egy ellenséges világban.
Te mit tennél az utolsó napodon?
A fiú odament a lányhoz, ki megvárta.
S – még mindig könnyek közt – elmondta,
Hogy Isten után Ő a legfontosabb számára,
Ő a mindene, a Mindene! Mert nem akarta,
Hogy e nélkül teljen el az utolsó napja.
Átölelte hátulról, s fülébe súgta
A szavakat, mik az eszébe jutottak.
Kiürült a szíve, ahogy mindazt elmondta,
Mi a bensőjét nyomta már hosszú évek óta.
Kéz a kézben mentek tovább,
S bár egymás előtt az álarcot levették,
Kifelé még hordták a világnak
Az egyszerű vándorok kopottas mezejét.
Faluba vetődtek. Egy házba betérve
Menedéket kértek. Egy asszony kijött,
S bekísérte őket, hogy hátulsó szobában
Elrejtse őket, majd ha ellenség jön.
De a ház urára tekintve
A fiúban kétely merült fel,
S egy érzés jött fel benne:
Hogy át fogja adni őt a kivégzők kezére.
S pillanatra látta a jövőt:
Ahogy majd őt elviszik onnan,
S utolsó emléke nem lesz más,
Csak a szeretett lány ott bent a sarokban.
S ahogy a katonák karjai
Ölelve viszik ki majd onnan,
Szemeivel próbál még mindent elmondani,
A lánynak, ki ott ragad – élve – a sarokban.
El innen! Menjünk máshova!
Köszönjük a vendéglátást, de nekünk mennünk kell!
A lánnyal együtt akarta folytatni tovább
Az életet, s nem távol tőle.
Hát menekültek tovább a faluban,
Keresték egyre csak egyre a kiutat.
S a fiúban egyre sürgetett a vágy,
Hogy jön az ellenség. Gyerünk, menjünk már!
S türelmetlenül cibálta a lányt
A karjánál, hogy haladjanak már,
Mert előre látta, hogy majd körbezárja
Az ellenség a falut, hogy utána kutatnak.
Elvesztettem őket. Én fent találtam magam
A felhők közül nézve, ahogy a német csapat
Megjön, s körbezárja a falut. És verik ki az
Embereket az otthonukból és lövik szét
Az otthonokat, a lovakat,
S égetik fel az istállókat,
S az emberek sikítanak,
S menekülnek fel a dombnak,
Mi a falut körülvette,
S a következő pillanatban,
Visszatértem én a földre...
Ott feküdt a lány a földön holtan.
Túl sokáig, túl sokáig vártak
A meneküléssel, s egy golyó eltalálta.
A fiú zokogott, s a karjaiba zárta.
Egy másik menekült jött arra: Mi történt?
Az történt, hogy Ő ment el, Ő. Miért nem én?
Bárcsak maradtam volna a házban ott,
Akkor csak engem vittek volna el, lázadót,
S Ő még mindig élne.
S utolsó emlékem róla
A kék szép szeme lenne,
És nem a szemhéja...
S a füst és fegyverropogás közt
A lány lelke lassan elszállt,
S magával vitte a fiú szívét is.
Így a fiú helyett, kinek halni kellett volna,
A lány halt meg. De Ő ezt nem tudta
Megint b.nőmtől:
"A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan, észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe, és mindabba, ami körülölel minket."
..Vérfoltok, melyek karomról folynak,
Könnycseppek, melyek arcomról gurulnak,
Pengék, melyeknek élén fénylik a vérem,
Hisz idáig süllyedtem, hogy magamat sértem...
Némelyik igaz rám...o.o...a pengés nem...
Félsz..., félsz..., félsz..., félsz...
Félsz az élettõl, a haláltól
A hátba támadó ragálytól
A tegnaptól, a holnaptól
Az agyadban lakó magánytól
A bélyegtõl, az éjektõl
A falon táncoló fényektõl
A véredtõl, a méregtõl
A húsod zabáló féregtõl
Félsz...
Félsz az Istentõl, a pokoltól
A rothadás szagú nyomortól
Magadtól, az agyadtól
A szellemet uraló anyagtól
A hírektõl, a tényektõl
Az ûrbõl érkezõ lényektõl
A fegyvertõl, ami embert öl
A halálra ítélt rendszertõl
Félsz...
Még egy év, vagy egy hét
Hány kör lehet hátra még
Hány kör lehet hátra még
Az agyadba rejtett önelpusztító
Bomba kanóca ég
Félsz..., félsz..., félsz..., félsz.
Egy tündérnek
Ne sírj gyermek az ágya mellett,
Könnyekkel ne rontsd el a percet,
Mosolyogj úgy, mint a Nap,
Hogy rólad legyen az utolsó kép, mit magába zárhat.
Ne sírj, gyermek, amikor a kezét fogod,
De szemében csak a néma kérdéseket látod,
Inkább öleld át úgy, ahogy még nem tetted,
És súgd a fülébe, hogy Szeretlek!
Ne sírj, gyermek, amikor az ajtóban állsz,
S naív lélekként valami csodára vársz,
Hisz a csoda az volt, hogy ő létezett,
S ezzel bearanyozta az életet!
Ne sírj, gyermek, ha reggel jön a telefon,
S tudod, nem ő lesz aki a másik végén beleszól,
Amikor egy idegen hang mondja ki a végzetet,
Ami ellen senki semmit nem tehet.
Ne sírj gyermek a ravatalon,
Amikor a rokonok szemében is csak a fájdalmat látod,
S egyszerre dobban mindenkinek a szive
Amikor testét visszaadják az anyaföld kezeibe.
Ne sírj gyermek, ha vége van a napnak,
S már csak te vagy, ki a temetőben ballag,
Amikor érzed sírását a ködnek,
S tudod, hogy már megint nélküled dönöttek.
És végül kérlek, drága gyermek, felejtsd hát el ezeket,
Sírj nyugodtan, sírj szívből, ameddig csak teheted!
De egyet ne feledj: Hogy úgy jobb neki,
Mert a fájdalmat már nem érezheti.
|
