Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/121818
|
2004. szeptember 26.
Tóth Árpád: Szeretsz?
Szeretsz? Mért sírod el magad,mikor sutogva mondod, S ezek a kicsi finomka dombok Miért játszanak földrengést az ujjaim alatt? Szeretsz? Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át, Most megérezheted, ha akarod, Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss lombkoronák Zúgása csapta meg egyszerre a fülem, S hogy mit daccal és gőggel zártam kívülem, Most újra betör hozzám, és a nyakamba ugrik, S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.
Szeretsz? No ülj el szépen, kedvesen a térdeimen, Hajtsd hátra, lassan, a vállamra nyakad, Így, megadva, meghódolva hagyd el most magad, Hadd nézzelek, S még egyszer puhán s zengőn hadd próbálok szólni, Hadd élvezzem magam, gúnyosan s betegen: Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg. Csitt! véletlen diadalom, csitt! égből pottyant csodám, Lealázó, kínlódó "lám-lám" csatán Hadd szokjam meg egy kicsit most, hogy újra, újra szeretnek,
Hadd szúrjam szíven magam: Hát oda a rezignációm? Be olcsón vett meg Egy kis szűz nyafogása...
Húnyd le a szemed, Most kegyetlenül könnyeim erednek. Hát te vagy, te vagy a forró kása, Amit kerülgettem,hát te vagy az új? Hadd röstellem agyon magam!
Kinyitod a szemed, és azt ragyogja: Minden rendben, Egyszerű és édes az élet! Ó, tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? S én nézlek - s megrándul a vállad a kezemben...
Szép napot minden kedves napló látogatómnak! Remélem sikerült örömet szereznem másnak is ezzel a nagyon szép verssel!
|