Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/223741
|
2008-08-28
William Shakespeare (1564-1616)
A már a barokk felé áthajló angol késő reneszánsz legnagyobb alkotóművésze William Shakespeare (1564-1616), aki jól látta az ember nagyságát és kicsinységét, szabadságát és a mindig változó idők alakulásának való alárendeltséget. Shakespeare-t mindig az emberlét helyzete érdekelte, minden konkrét szituációból az emberlét egészének nagy ellentmondásaira próbált következtetni. Az egyéniség, az emberi lélek nagy költője volt, főleg a nagy szenvedélyek, a lélek nagy viharai vonzották. Ismerte az élet mélységes szakadékait, de ismerte magas csúcsait és nagy értékeit is. Műveiben a nagy emberi értékek sértetlenül állanak meg a tragikum viharaiban.
Élete
A közép-angliai Avon melletti Stratfordban született. Apja a kisváros tehetős polgára, kesztyűkészítéssel és kereskedéssel foglalkozott, anyja nemesi származású volt. Shakespeare tanulmányait Stratfordban és Oxfordban végezte. Tizennyolc éves korában megnősült, egy gazdálkodó nála nyolc évvel idősebb lányát vette el, házasságukból háram gyermek született. Shakespeare életének a korai nősülést követő öt évét nem ismerjük, 1587-ben valószínűleg egy Stratfordba látogató színtársulathoz csatlakozott, és így került Londonba. Színész, rendező, színpadi szerző volt különböző szíházakban, hamarosan ünnepelt szerző lett, és meggazdagodott. 1598-ban új színház épült a Temze déli partján, mely a Globe nevet kapta. Az építkezés költségeit részben Shakespeare viselte, aki ekkor már a társulat vezetői közé tartozott. Házat, földet is vásárolt magának szülővárosában. 1607-ben egyre többet tartózkodott Stratfordban, és fokozatosan visszavonult a színházi élettől. 1610 körül - egyesek szerint a Globe színházat is elpusztító tűzvész (1613) után - végleg hazaköltözött, utolsó éveit családja körében töltötte.
Írói pályája
Shakespeare életműve 37 színmű, 154 szonett és két elbeszélő költemény.
Drámaírói munkássága három korszakra osztható:
Első alkotói korszakában (1590 k.- 1600) főleg királydrámákat írt, melyekben az ember és a hatalom szerkezeti képletét vizsgálja, felvonultatva az angol krónikákban elmesélt véres és mozgalmas történelmi eseményeket (II. Richárd, III.Richárd, János király, IV. Henrik, V. Henrik). Ekkor születtek legfontosabb vígjátékai ( Felsült szerelmesek, A makrancos hölgy, Szentivánéji álom, Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Vízkereszt), s két korai tragédiája (Rómeó és Júlia, Julius Caesar) is.
Második korszaka (1601-1607) a nagy tragédiák (Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth) és az ún. "keserű komédiák" (Troilus és Cressida, Szeget szeggel) kora.
Utolsó korszakának (1608- 1613) regényes színműveiben (Téli rege, A vihar) a szenvedélyek kiengesztelődésben oldódnak fel. A színművek témáját és cselekményét Shakespeare legtöbbször krónikákból, novellákból és mások színműveiből vette. Nem ragaszkodott semmiféle szabályhoz, képzete szabadon csapongott térben és időben, a tragikus és a komikus mozzanatokat egy-egy darabjában bátran elegyítette.
|
