Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/231459
|
2009-03-24
tegnap annyira rossz volt este.. így az eskü elolvasása után egyre kevésbé hiszek magamban..még tuti h nem vagyok kész rá, de ki tudja,meddig élek?? belegondoltam, h ez a kor úgymond a legszebb a gyerekkor után,legalábbis így tartják.. már kicsit felnőttek vagyunk,de még sokminden nem a mi vállunkat nyomja,egyszerűbb az élet.. a legtöbb mindenkinek igen, nekem is az lehetne, de jó bonyolulttá teszem.. és hogy repül az idő,tényleg és nemsokára ennyi annyi éves leszek,aztán mégtöbb és öreg és meghalok. vagy az utoló előbb jön. de rossz mert akkor belegondolva semmi értelme nincs az életnek. egyszer vége. ott fent emlékezni fogok erre remélhetőleg,márha felkerülök, de itt megszűnök létezni. nemtudom felfogni a halál fogalmát,hiszen akik meghaltak és ismertem őket,itt élnek bennem.. egyszerűen nem képes az agyam felfogni,hogy a jéghideg testük ott fekszik a föld alatt,vagy épp a szél viszi a hamvaikat.. egyszerűen képtelen vagyok.. de velem is ez lesz.. persze hogy fogjam fel ezt 16 évesen? ezt nem lehet megtanulni, 6000 elméletet és elmélkedést lehet róla olvasni, de akkor sem tudom elfogadni. most mindegy olyan stabilnak tűnik,legalábbis ittvan az osztályom és tanáraim,családom,barátok,...,nagyszüleim.. úgy szeretem őket.. de mi lesz,ha meghal valamelyikük??? mi lesz,ha már nem mosolyoghatnak rám? most itt vannak és egyik pillanatban már nem lesznek?? tudom,hogy meg fognak halni, de akkor már azt kívánom,inkább én halnék meg előttük.. a tegnapi estére eltűnt minden szép gondolat, hogy az élet szép,vannak jó pillanatok,ha segítek másnak,boldogabb lesz,ezáltal énis.. de mit segítek?? semmit.. tegnap este.. semminek nem volt értelme.. nem érdekelt egy jó kirándulás, egy közös valami, egy jó pillanat,semmi.. mit érnek ezek,ha elmúlnak?? ha már nem emlékezhetek rájuk? mit érnek ezek az egész élethez képest? az összes emberhez képest,akiket szerettem??? ma este már nem akarok erre gondolni.. nem akarok arra gondolni,hogy ha megélem,egyszer árva leszek.. hogy meghalnak a nagyszüleim,testvéreim,osztálytársaim,barátaim,egy kedves ember az utcából.. nem akarom megélni mások halálát..nem akarom elsétálni úgy az utcán,hogy valaki meghalt, de nem ismertem,nekem hát nem is fáj..ez az élet nem jó..
és attól,hogy nem gondolok rá,hogy éppen nevetek valakivel,attól még ugyanúgy semmi értelme az egésznek. ugyanúgy bármikor vége lehet.. "egy percre megfogom,ami örök".. milesz,ha ez az egy perc sem adatik meg? most 16 vagyok... aztán felnőtt,aztán belecsömörlött leszek a munkámba, monoton minden,kényszer minden,unalom,utálat,szánalom..talán nem lesz családom,senkim sem lesz,meghalnak körülöttem és mások nevetnek majd rajtam. szomorúan fogom nézegetni a régi írkálásaimat,hogy jaj,ha még egyszer csak ennyi gondom lehetne.. holott most ezek is borzasztóan nagynak és megoldhatatlannak tűnnek.. bárcsak tudnám a jövőt.. hogy hogy sikerülnek a dolgaim,elérek e valamit, vagy majd küzdhetek de olyan munkám lesz,amit utálni fogok.. habár kitudja,lehet a tanárságot is megutálom..na az lenne csak a nagy szívás.. visszatérve.. eltudom képzelni magam öreg magányos remeteként aki otthon ül a foteljában, szemüveggel az orrán és sírva idézi vissza a múltat.. a sok kedves arcot.. akik még itt vannak, hogy megnézzem őket és az emlékezetembe véssem minden mozdulatukat.. bűntudatom van,hogy egy retkes történelem doga v szóbeli fontosabb,minthogy mindennap egy órát a nagyszüleimnél legyek..fontosabb e egy kiadós összeveszés,minth a barátnőimmel megyek.. h mért vagyok lusta annyi mindenre.. persze ha megkérdeznék h fontosabb?? azt mondanám h dehogy is! soha!! de mégis itthon ülök és tanulok és hajtok mint egy hülye, és ha most ezt csinálom,akkor ha munkám lesz? én hangoztatom ha ez a téma, h milyen szülő az aki a munka miatt elhanyagolja a gyerekét.. és én fogok a legjobban a munkámba temetkezni és nekem nemlesz időm semmire.. semmire,amire majd később örömmel emlékezhetnék vissza.. hogy lépjek ki ebből a körből??? csak egy módon lehet..
Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.
Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.
Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!
Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza..
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.
Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
|
