Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/231459
|
2009-03-25
ma etikán a szerelem volt a téma. első gondolatom az volt, hogy ha megkérdezné a tanár,ki az, felraknám e a kezem. A válasz nem volt. Volt valaki igazán szerelmes? Ujjaim egymásbafonódva nyugszanak az ölemben. Mért mondjam másnak,mért tárjam a világ elé? Mikor annyira bonyolult az egész,még magam sem értem. És pont a maci,pont ő örült ennek a témának a legjobban. Tisztára belevan bolondulva a mangáiba és szerelmes fiúkat és lányokat rajzolgat. Áradozik a romantikus történetekről és rajtunk vezeti le, és felháborodik, ha egy szerelmespárt valami szétszakít és nem happy end lesz a történet vége. Mondott egy idézetet is. Hogy is volt? Hm. Olyasmi, hogy " a szerelemről beszélni olyan,mint építészetre táncolni".azt hiszem. szóval nehéz. igen,nehéz. főleg akkor, ha.. ha tudod hogy tök kevés vagy és hogy te nem ilyen vagy, neked nem kell senki(más), neked eddig sem kellett senki, te nem vagy képes az emberekre elég időt szánni,inkább leülsz a törikönyv mellé és azt tanulod. Mintha muszáj lenne mindig jót írni mindenből. Amikor tudod,hogy neked ez nagyon nem való. Hogy minden porcikád tiltakozik ellene, mert csak az álomban szép,ha valósággá válna, az a tökéletes elképzelt világ szertefoszlana,ott lenne a valóság és azzal együtt mindennek a vége is. Ezt hiába írom ki magamból,nem lehet elmagyarázni.. Sok dolog van,amit nem tudok el vagy megmagyarázni.. Még magamnak sem..Hát akkor másnak?
Amikor meghalsz,mikor azt olvasod, hogy don't need them anyway.. mikor ott vagy a themben.. amikor úgy döntesz,hogy akkor ha ő hagyna,akkor hát nem zaklatod mindenféle "remélem jól vagy:) jóéjt" smsekkel..amikor olvasod,pedig nem akarnád.. amikor megbánsz sokmindent, de elszállt a perc,mikor még bátran kimondtad volna,hogy szereted. bármikor,bármi után,bárki előtt. és most. most valahogy nem tudod. nem mert meg vagy sértődve. ez sokkal több annál.. arra már egy nap múlva nem is emlékszel.. nem mert nem érzed. érzed, erősebben mint valaha. a torkodban mintha egy hatalmas kő vagy gombóc lenne, és fojtogatna.. megy egy szám, megy bármelyik szám,és csak ő jut eszedbe.. nem akarod,hogy tudja,mit érzel igazán,mert azt hiszed,ezzel csak rontanál mindenen,örülsz,hogy szóbaáll veled, hogy ír, próbálod megőrizni azt a pillanatot és nem akarod rázúdítani,hogy szereted. jobb is így-gondolod. a lényeg,hogy itt legyen, neki nem kell tudnia semmiről. csak beszél,beszél, te válaszolsz, az senkit sem érdekel,hogy mit érzel. csak beszélj,beszélj,hogy írjon, hogy magad mellett érezd. az nem kerül senkinek semmibe,nem árt senkinek,hogy nézed amit fényképezett,a gyerekkori mosolyát,hogy elképzeled,hogy őszintén ír.
mikor nézed,amit régen írt,magától,amilyeneket csak álmodban gondoltál volna. és ami valóság volt egykor, az ugyanolyan álommá vált és messzire szállt.. szeretném visszafordítani az időt.. vagy én már nem is tudom.. vissza,vagy nagyonnagyon előre..
mikor nézed azt a naplót,mikor azt írta, a szíve tiéd.. és azt hiszed, hogy ez még a mai napig is így van. pedig tudod,hogy nem. csak szeretnéd. és nem tudod mi rosszabb.. ezer mérföldre lenni az álmodtól,mikor hiheted,hogy bármi megtörténhet és vannak csodák. vagy mikor ott van a vélt boldogság tőled egy mm-re, de egy hideg betonfal elválaszt ettől. egy lebonthatatlan fal,amit az álmok is nehezen törnek át.
nem ringatlak már soká,nem ringathatsz már soká..
és magammal kéne elmenekülnöm valahova az érzéseimmel
én nem kezelni akarlak 99%ban,hanem 100%osan szeretni..
|
