Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/226736
|
2009-04-22
Érdekes ez az egész.Nagyon szeretem az egyetemet, minden nyígja ellenére.Azt mondják a nagyok, hogy ez a gombóc, ami minden reggel a gyomromban van (nem szilvás-- bár az lenne:) mindössze 6 évig lesz még.Pedig úgy érzem, hogy nincs miért izgulnom, tanulok rendesen, aztán még is mindig gombócos a gyomrom reggelente.
Medikus Hét van.Nekem nagyon tetszik, vettem Hello Kidney-s pólót!:)
Szerintem akik teljesen nyíltan tudnak beszélni másokkal, azok így születtek.Genetikusan bennük van.A nyíltat úgy értem, hogy teljesen fesztelenül viccelődve, semmivel sem törődve.Ehhez adottság kell, amit odafentről kapunk.Vagy nem?Másképpen nem tudom elképzelni.
Eszter vetette fel azt az érdekes ötletet, és én szeretek ezen gondolkodni, hogy kik és mikor és miért találták ki a csókot?Honnan származik ez a gesztus?Lehet hogy már honfoglaláskor volt ilyen?Amúgy csók nélkül nem maradhatna fent az emberiség.Ha nem lehetne megcsókolni a másikat, már régen kihaltunk volna.Ebből következik, hogy a csók nagyon nagyon régi.És még annál is régibb.Lehet, hogy ez is hozzátartozott a mindennapokhoz, ahogyan most is/mert azért remélem, hogy sok embernél a mindennapok rész a csók/: Mr.Uhaha elment a dárdával(bocs:bot végére erősített szakócával) reggel, amíg Mrs.Uhaha otthonmaradt vigyázni a tüzet.Mr Uhaha hajkurászta a mamutot egész nap, jól elfáradt benne, Mrs Uhaha meg a bogyógyűjtögetésbe fáradt bele, meg persze abba, hogy intenzíven vigyázta a tüzet.És este, az este volt ott is a nap fénypontja: a két fáradt, szőrös ősember találkoztak a tűznél, megölelték egymást ( az ölelésről is írhatnék egy hosszabb eszmefuttatást:), és aztán egy csók.És mind a ketten érezték, hogy otthon vannak abban a takaros kis barlangban, és jól voltak:)
Mindenesetre én örülök, és büszke vagyok rá, hogy Mr. és Mrs. Uhaha kitalálták ezt.Nagyon jó ötlet volt.
Ezek után csak halkan mondom,hogy 20 éves leszek az idén.:)És nagyon jó születésnapom lesz, majd csak augusztusban, de én már most várom.Azért 20 év az nem semmi (elnézést kérek az idősebb olvasóktól, de azért mégiscsak két évtizedről van szó...és nekem még nem volt ilyenem:).20 éve lesz, hogy boldogítom itt a Földön a népet.Vagy éppen nem.De ezt nem én döntöm el, csak a szándékom lehet meg hozzá.
Kifogytam mára, pedig még csak 9óra van.És még mindig gombóc van a gyomromban.De MIÉÉÉÉÉRT??Lehet, mert genombiológiával kezdünk.Fincsi nyalánkság, bár ami genetikával kapcsolatos.....ííííííj...
Van-e joga egy olyan embernek segítséget nyújtani másnak, aki saját maga is segítségre szorul?Adhat-e hiteles, teljes értékű segítséget?Ez nagyon foglalkoztat.Szerintem nem adhat, bár ha ez valóban így lenne, már régen elszabadult volna a káosz.A még ennél is nagyobb káosz.Odafentről kaphatjuk a legnagyobb segítséget, csak nagyon sokan nem tudják megvárni, amíg megérkezik.Velem is van nagyon sokszor ilyen, bennem a genetikus program a MOSTAKAROM:), de nagyon küzdök ellene.Lehet, hogy amikor segítünk másnak, akkor nem is mi segítünk, hanem a JóIsten segít rajtunk keresztül másnak?Úúújaj....ez nagyon szépen hangzik, csak még nem tudok teljes mértékben azonosulni vele.És értelemszerűan akkor ez fordítva is érvényes kellene hogy legyen: amikor segítséget kapunk más embertársunktől, a JóIsten segít rajtunk általa.Közvetett segítség.Nem vallásosaknak ez nagyon polgárpukkasztóan hangozhat (nekem is még egy kicsit).De Isten közvetlenül csak nagyon ritkán segít.Ezek talán azok a "véletlenek", amiket már talán csodaként értékelünk, amikor megjelenik a hitetlenség mindenkiben az "Ezt nem hiszem el!" című felkiáltással:) Sokszor van ilyen.És lehet hogy meg lehet látni mindegyikben Istent, de ehhez nagyon nyitottnak kell lenni felé, és nagyon kell hinni benne(talán az egyik következik a másikból, vagy a másik az egyikből.:)tessék választani:)).
Érdekes személyiség ez a JóIsten.Nagyon érdekes.
Szeretem:)
|
