Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/8521
|
Titanic :'(
LEHET, EZT A BEJEGYZÉST MAJD ÁTJAVÍTOM, MERT ELÉGGÉ KOMORRA SIKEREDETT, PEDIG ÉN ALAPJÁRAT EGY VIDÁM CSAJ VAGYOK XD
TITANIC
Tegnap adták megint az RTL-en. Megint megnéztem, nagyjából kétszázadjára, mivel DVD-n is megvan, de neeembaj. Buli volt a szomszédban, ahová átmentem fél hatkor, nagyjából akkor kezdődött. Hétig fociztunk egyet, majd bementünk az udvarra, és ittunk, meg ilyesmi, aztán a hugommal suttyomban leléptünk. Bunkók vagyunk, de nagyon, de nem vette észre senki, csak a szüleink, mert.. na nyolc, inkább nem fejtegetem. Öcsém is jött, meg a szomszéd kiscsaj. *Hurrá* - tettem hozzá magamban lehangoltan, mert velük egy három óra hosszás műsort végignézni? Ha nem vígjáték, akkor is vihognak, mint atom. De most kussoltak, hál' ist'. Fél tizenegykor visszamentek a bulira és ott nézték tovább. Én nem, mert a szomszéd fiú egy csontbarom. Így itthon maradtam.
A film végén én eddig akárhánszor láttam, mindig elsírtam magam, nem tudom, miért, pedig sokszor láttam. Túlságosan is beleképzelem magam valamelyik szereplőbe, jelen esetben a kiválasztott Rose lett. Anya is mondja, ne képzeljem magam bele ennyire, de nem tudok mit tenni, ilyen vagyok, ez van. Szóval egyedül voltam otthon a nappaliban, és haltak meg sorban az emberek - akkor nem sírtam, mert épp "Rose voltam". Jött egy reklám. Káromkodtam egy cifrát, mert a jó pillanatokat b*sszák el. Jó, visszajött a film úgy tíz perc múlva -.-
Mikor a hajó elsüllyedt, és Jack meg Rose a vízben voltak azon a szekrényajtón, vagy mi a fenén (vagyis csak a csaj volt azon) és a srác majdnem megfagyott, a lány meg sírt, Jack magyarázott, hogy túléli, legyen erős... na itt tört el a mécses. Aztán mikor halálra fagyott a vízben, Rose meg kétségbeesetten szólítgatta, hogy "Jack, Jack!", majd lelökte, szó szerint sírógörcsöt kaptam. Nem hangosan sírtam, mert úgy nem szoktam, hanem halkan, de úgy folytak a könnyeim, mintha árvíz lenne, de komolyan.
És mikor az öreg nénike elhajította a nyakláncot, majd belenézett a vízbe, akkor még mindig sírtam, meg mikor (asszem az már az álma volt), hogy a legeslegeslegvégén Jack várja Rose-t az óránál... teljesen kiütött. Aztán vége lett. Az a baj velem, hogy túlságosan át tudom venni mások érzéseit, még filmen keresztül is. Elképzelem, milyen lett volna, ha én ülök azon a hajón, és várom, hogy elsüllyedjen, mert nincs menekvés. A végén azon gondolkodtam, hogy Jack bár ne nyerte volna el a jegyet, Rose pedig ne szállt volna fel a hajóra, mert igazából nem is akart...
Fél tizenkettő volt majdnem, a filmnek vége lett. Eltelt vagy tíz-tizenöt percbe, míg rendbeszedtem magam, hogy ne lássák, hogy sírtam. Átrohantam a majdnem-szomszédba, mert van pár ház közöttünk - de tényleg rohantam, mint állat, mert éjszaka utálok egyedül sétálgatni. Mikor odaértem, anyának mondtam, hogy vége. Hívta a hugom, aki itt nézte a filmet, és mentünk haza. Még megkínáltak piával, de már századjára ismételgettem, hogy: nem szoktam inni egy csepp alkoholt sem, ne erőlködj, még egy csokilikőrt sem iszok, nemhogy pálinkát!
Hazamentünk, megfürödtem, elkezdtem olvasni, de még mindig a film hatása alatt voltam, ezért kicsit sírtam is... még jó, hogy a hugom átment a szomszédba, mert őrültnek hisz. De nem érdekel, én ilyen érzelmes típus vagyok, aki a Trója végén is elsírja magát, mikor Achilleus meghal.
|
