Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Huszonnyolcadik fejezet
/Elnézést kérek, amiért egy igen hosszú időre abbahagytam az írást. Már rájöttem, hogy nem tudok tőle szabadulni...:)/
Zsizsik, Kabóca és Tom között újra szent volt a béke, de barátságuk sem volt a régihez fogható. Most, hogy mindegyikükről kierült, hogy (nehéz bevallani...) mágiával rendelkeznek, inkább önmagukkal foglalkoztak. Azonban hamar rájöttek, hogy egyenlőre sem gyógyítani, sem erősíteni nem tudják ezt, pláne irányítani. Mindhármukkal történtek már furcsa dolgok, de eddig azt hitték, a Véletlen játéka volt mind.
Most azonban a Sors keze művének tulajdonították őket.
-Asszem lenne pár dolog, amiről beszélnünk kellene - nyitott be a Kabóca-Zsizsik páros Tom szobájába. -Tom?
-Igen, itt vagyok... - nyílt ki a fürdőszoba ajtaja, s az ajtóban Tom jelent meg, felöltözve, útra készen. Zsizsik és Kabóca rögtön vették az adást, és "egy lépést se nélkülünk" tekintettel visszaparancsolták Tomot a fürdőbe. Tom megadóan engedelmeskedett, és kis idő múlva iskolai egyenruhájában - ami, valljuk be, úgy lógott rajta, mint tehénen a gatya - lépett a két lány elé. Kivételesen meg volt fésülködve, és Kabóca elégedetten - ezt onnan lehetett látni, hogy enyhén elpirult - állapította meg, hogy igen csinos fiú. Szép, barna szemeivel bocsánatkérően nézett a barátnőkre, majd nyugodtan megszólalt:
-Sajnálom, hogy nem avattalak be titeket korábban. Nem tudom, hogy hihettem Grindelwaldnak, talán kicsit elment az eszem a mágiától...- mosolyodott el, majd folytatta - De ugye nincs harag?
-Nincs, természetesen. - felelte Kabóca lágy hangon, s ez nem kerülte el Zsizsik figyelmét. Mindenesetre nem akart rosszat barátnőjének, és beérte egy néma "nicsak, nicsak" megjegyzéssel.
De ő sem tagadhatta, hogy Tom igen jó vágású fiú.
...folytatása következik...!
|
