Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261684
|
♥New moon♥
Vélemény:
-hogy én is hasonlítsam össze az Alkonyatot és az Újholdat: öö, semmi sértés, de az első film sikeresebb volt az én szemszögömből.Jobban szerettem, többször is láttam..És még mindig, akár többször is végigtudom nézni, és nem unom.
Az Újholdban, a végét szerette,, ami viszont NAGYON le van rövidítve.A Volturi-s részek lehettek volna hosszabbak..ami igazán izgalmas a filmben.
Eleje is jó, viszont kissé unalmas, csak közepétől jön az érdekesség.
-A könyvet az imádom, imádtam!Teljesen más mind a film, szinte semmi köze egymáshoz.
Jó olvasgatást!!
______________
~Bevezetés~
Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna,
egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor a tudod már hogy véged,
de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.
A lábaim mintha egyre lassabban és lassabban engedelmeskedtek volna
amint a közömbös tömegen keresztül próbáltam utat törni magamnak,
a toronyóra mutatói ellenben nem lassítottak.
Könyörtelen, hajthatatlan erővel mozogtak előre a vég felé. Mindennek a vége felé.
De ez nem álom volt, és a rémálommal ellentétben nem a saját életemért futottam;
annál jóval értékesebb megóvásáért szálltam versenybe.
A saját életem sokkal kisebb jelentőséggel bírt most.
Alice azt mondta, elég nagy a valószínűsége hogy ma mind meghalunk.
Lehet, hogy a végeredmény máshogy alakulna, ha nem esett volna a vakító napfény okozta csapdába;csak én rohanhattam szabadon a napfényes, tömegjárta téren keresztül.
És úgy tűnt nem vagyok elég gyors.
Így aztán nem érdekelt, hogy különösen veszélyes ellenség vett körbe minket.
Amint a mutató elérte az egész órát, remegő tunya lábaim vibrálni kezdtek.
Tudtam, hogy elkéstem - ezért örültem, hogy egy vérszomjas lény várakozik nem messze.
Mert ha elbukom, egyetlen porcikám sem fogja kívánni az életet.
A mutató újra megmozdult, a nap pedig pontosan az ég közepéről sütött le ránk.
"In that second, I wished that I was not the one exception to his mysterious talent; I usually felt grateful that I was the only person whose thoughts he couldn’t hear just as clearly as if they were spoken aloud. But now I wished he could hear me, too, so that he could hear the warning I was screaming in my head."
"Do you think I’ll ever get better at this? That my heart might someday stop trying to jump out of my chest whenever you touch me?"
"Of course, I’ll always love you… in a way. But what happened the other night made me realize that it’s time for a change. Because I’m… tired of pretending to be something I’m not, Bella. I am not human."
"You’re not asleep, and you’re not dead. I’m here, and I love you. I have always loved you, and I will always love you. I was thinking of you, seeing your face in my mind, every second that I was away. When I told you that I didn’t want you, it was the very blackest kind of blasphemy."
"You are so bizarre, even for a human."
"It was very strange, for I knew we were both in mortal danger. Still, in that instant, I felt well. Whole."
"I thought I’d explained it clearly before. Bella, I can’t live in a world where you don’t exist."
"I could see it in your eyes, that you honestly believed that I didn’t want you anymore. The most absurd, ridiculous concept—as if there were any way that I could exist without needing you!"
"Before you, Bella, my life was like a moonless night. Very dark, but there were stars—points of light and reason… And then you shot across my sky like a meteor. Suddenly everything was on fire; there was brilliancy, there was beauty. When you were gone, when the meteor had fallen over the horizon, everything went black. Nothing had changed, but my eyes were blinded by the light. I couldn’t see the stars anymore. And there was no more reason for anything."
"My heart hasn’t beat in almost ninety years, but this was different. It was like my heart was gone—like I was hollow. Like I’d left everything that was inside me here with you."
___________________
|
