Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142296
|
2010-02-07
Veszélyes kirándulás
Eddie, Adam, Paris és Christy, a 4 legjobb barát kirándulni mentek. Egy Mercedes Benzzel mentek egy erdőbe, amelyen rejtélyes módon egy élőlény sem él. Kíváncsiak voltak rá, hogy miért, és elkezdtek beszélgetni;
- Gyere Paris, keressünk egy helyet, ahol majd mind a négyen elalhatunk! – mondta Adam.
- Oké, menjünk. Christy, ellesztek?
- Persze, menjetek csak! Mi elleszünk, azt hiszem tudjuk mivel ütjük el az időt! – mondta Christy.
- Akkor jó, sziasztok! – mondta Paris kedvesen.
Így hát elindult Paris Adammel. Néhány perccel később Paris megcsúszott és leesett egy gödörbe. Döglött állatok maradványai voltak ott tengernyi mennyiségben. Paris nagyon megijedt, egészen messze elhallatszott a sikítása, még Christyék is hallották.
- Eddie! – szólt Christy meglepődötten – Hallottad ezt? Biztosan tudom, hogy Paris hangját hallottam!
- Igen, én is hallottam! De mi történhetett?
Christy sírni kezdett.
- Menjünk utánuk! Nem akarom hogy bármi bajuk is történjen!
- Maradjunk itt, mert ha visszajönnek, nem találnak meg. Elkezdenek minket keresni és eltévednek. maradjunk itt, biztos nincs semmi bajuk!
- Jó, te tudod, de én féltem őket! – válaszolt értetlenül Christy.
Paris kimászott a gödörből és remegve szólt;
- Ez … ez … mi? Hogy … hogy … került ez ide? Ki … ki … ölte meg őket?
- Nem tudom Paris, de nyugodj meg, semmi baj! Inkább ebbe ne keveredjünk bele! – szólt Adam.
- Lehet hogy … hogy … valaki mégis él itt? Vagy idejön megölni az állatokat? Menjünk vissza, kérlek! – szólt remegve és félve Paris.
- Rendben, menjünk.
Visszaindultak és alighogy visszaértek Eddiékhez, egy puskalövés hallatszott.
- Hallottátok? – kérdezte félve Christy.
- Menjünk innen! – szólt Paris.
- Nem! Ha meghallja az autó hangját, észreveszi hogy más is van itt és megöl mindannyiunkat. Ezt akarjátok? – kérdezte Adam.
- Dehogy akarjuk! De akkor mit tegyünk? – kérdezte Christy.
- Egyelőre maradjunk itt és ne csináljunk semmit. Biztos nem fog örökké itt maradni, hiszen nem is találkoztunk vele! Amikor Parisszel elmentünk, nem láttunk senkit és nem is hallottunk semmit. – mondta Adam okoskodóan.
- Ez igaz. Biztos mindjárt elmegy. De utána mit csináljunk, hazamenjünk? – kérdezte Christy.
- Dehogy! Ha itt vagyunk, derítsük ki mi folyik itt!
- Na de ezzel az életünket kockáztatjuk! – idegeskedett Eddie.
- Ne legyél már ilyen betoji! Ilyen lehetőség csak egyszer van az életben! És amúgyis, mi mást csinálnál? Christy nem menne vissza veled, ahhoz túlságosan félti Parist!
- Jó, akkor találjunk ki valamit, de ne veszélyes dolgot!
- Ez az egész hely veszély, Eddie! – mondta Paris.
- Na jó, ha itt veszekszünk, nem jutunk előbbre! Inkább találjunk ki valamit! – mondta Christy.
- Először is mindenki nyugodjon meg, mert ha stresszesek vagyunk, előbb-utóbb megtalál minket. Maradjunk itt és késő délután, addigra biztos elmegy, majd elmegyünk arra a helyre ahol Paris beesett az állattetemek közé, utána meg oda, ahonnan a lövés hangja jött. Majd kitaláljuk mi folyik itt. – mondta Adam okoskodón.
Beültek a sátrukba és csak hallgatóztak. Eddie folyton remegett, Adam figyelt, Christy és Paris pedig beszélgettek;
- Mondd el mi történt veled! Hova estél te be? – kérdezte Christy.
- Nos, ugyebár Adammel alvóhelyet akartunk keresni. De én megcsúsztam és beleestem a gödörbe. Tele volt döglött állatok maradványaival. Én meg sikítottam.
- Azt hallottam.
- Utána Adam segített kimászni. Megfürödtem a vízben és visszajöttünk.
- Úgy féltettelek! Még sírtam is miattad!
- Jaj Christy, látod, semmi bajom!
- Igen, de akkor is féltem!
Ezután befeküdtek a sátorba és elaludtak. Órák után felébredtek és mivel semmit nem hallottak, útnak indultak. Ahol Paris elesett, semmi újdonság nem volt, ám ott, ahonnan a lövés hangja jött, egy holttestet találtak. Christy pánikba esett;
- Menjünk innen! Én nem akarok meghalni! Én nem akarok így járni!
És elindult visszafelé;
- Christy, gyere vissza! Így sokkal nagyobb veszélyben vagy! – szólt Adam.
De Christy már sehol nem volt. Hirtelen egy félelmetes és kérő hang hallatszott, de egyre halkult és végül elcsöndesült. Paris volt az első, aki felismerte Christy hangját;
- Neeeee … Ez Christy volt! Mi történt?
- Valami történhetett, de mi nem mehetünk vissza. Igyekeznünk kell, mert az illető elég közel jár hozzánk. – mondta Adam.
- Ezt úgy érted, hogy Christy meghalt? – kérdezte Eddie.
- A körülmények ezt mutatják. De senki ne keresse meg Christyt, mert az illető rájön, hogy többen vagyunk!
- Akkor mit tegyünk? – kérdezte Paris.
- Az a legfontosabb, hogy maradjunk együtt és semmiképp ne váljunk szét! – mondta Adam.
- Nem fogom hagyni meghalni Christyt! Ha él, igenis visszahozom! Ha meghalt, bosszút állok! – mondta sírva és mérgesen Eddie.
- Nem, Eddie! Ha lelőtte Christyt, ennyi idő után már úgysem éli túl! Ha megkeresed az illetőt, téged is megöl, és akkor mi is meghalunk! Fontos, hogy most ne veszítsd el a fejed! – magyarázott Adam. – És ne kelljen minden ötpercben megállni a hülyeségeid miatt! Biztos hogy követ minket. Egy lány sem fog ilyen helyre jönni egyedül. Ez mindenkinek egyértelmű szerintem.
- Igazad van Adam! Eddie, nyugodj már le! Már nem tudjuk megmenteni Christyt, bárhogy is szeretnénk! Ha ennyiszer megállunk, utolér minket és mind meghalunk! Ezt akarod?
- Nem! De Christy volt a legfontosabb az életemben! És ezt nem hagyom annyiban!
- Jól van már, elég legyen! Elindulhatnánk végre? – szólt Adam mérgesen.
- Igen. – válaszolt Eddie.
- Akkor jó.
Így hát tovább mentek. Újabb állattetem helyét találták meg, így az út egyre félelmetesebbnek tűnt. Két óra séta után egy véres ember szaladt velünk szemben;
- Kérem segítsenek! Ez az ember megölte a családomat! Engem is meg akar! Menjünk innen, itt van a közelben! – szólt az ember reszketve.
- Mesélje el mi történt! – szólt Paris.
- Nem látott egy hosszú barna hajú lányt? Christynek hívják. – érdeklődött Eddie.
- De igen, de ez az ember a családom előtt ölte meg őt.
- De mi történt pontosan? – kérdezősködött.
- Most ne ez érdekeljen! Inkább az, hogyan került oda, amikor mi a másik irányban voltunk? – mondta Adam.
- Azt mondta, hogy van társasága, de előbb minket szórakoztat és utána a másik csapatot. – válaszolt a férfi.
- Akkor most merre menjünk? Ha visszamegyünk, addigra ő is ott lesz és megöl minket! – mondta Paris.
- De ha itt maradunk, az is veszélyes! – mondta Adam.
- Akkor keressük meg őt és mondjuk meg, hogy mi csak szórakozni akartunk, nem tudtuk hogy él itt valaki. – gondolkozott hangosan Eddie.
- Ja és majd mosolyogva elenged minket, mi? Ez az ember megismeri őt, talán tud valamit. – okoskodott Adam.
- Jó, de azt mondd, hogy mit tegyünk! – mérgelődött Paris.
- Először is le kell nyugodnunk, mert hangtalanul kell mennünk. Ha folyton megszólal valaki, megtalál minket.
- Akkor nagyon lassan menjünk a vízhez és ússzunk át rajta! A víz alatt nem vesz észre minket. Csak alá kell merülnünk! – mondta Paris.
- Ez tök jó ötlet! – szólt Eddie.
- Igen, de megmondod Paris, hogy oda is hogy fogunk visszajutni? Addig észrevehet! – okoskodott megint Adam.
- Nem zavar, hogy minden veszélyes amit csinálunk? – szólt Paris.
- Igaza van Parisnek! Mi lenne, ha egyszer rá hallgatnánk, és nem folyton rád? – feleselt Eddie.
- Oké, akkor mondd Paris, mit csináljunk!
- Mondd te, csak ne veszekedjetek! – válaszolt Paris.
- Rendben. Akkor menjünk és út közben alakul majd valami. Csak nem talál meg minket addig. – mondta Adam.
Elindultak és remegve lépdeltek az erdőben.
- De maguk mit akarnak? Visszamenni a gyilkoshoz? Akkor én nem tartok magukkal! – szólt félve az ember.
- Dehogy akarunk visszamenni! Vissza akarunk jutni az autónkhoz, utána hazamegyünk és magát is hazavisszük. Csak élve kell visszajutnunk! – magyarázott Adam.
De a visszafelé út nem volt egyszerű. Történt egy olyan dolog, amire senki nem számított. Eddie megcsúszott és beleesett a mocsárba. Onnan neki már nem volt visszaút;
- Szeretlek titeket, Christyt is! Találjátok meg a gyilkost és álljatok bosszút! Vigyázatok magat …
És Eddie elmerült a mocsárban.
Paris leült a mocsár mellé és sírni kezdett;
- Én ezt nem csinálom tovább! Nem fogom hagyni, hogy te is meghalj! Elveszítettem a legjobb barátnőmet, a legjobb haveromat, és te elvárod tőlem, hogy tovább menjek? Én ezt nem csinálom tovább!
- Paris! Ők a saját vesztükbe menekültek! Christy magától akart visszafordulni, ezért halt meg, Eddie meg annyira félt, hogy nem nézett a lába elé. Ha észrevetted volna, meg se próbált megmenekülni! Úgy látszik, nem bírta tovább és inkább ő is meghalt. – válaszolt Adam. – Mi viszont még mindig itt vagyunk és meg kell tennünk, amit Eddie kért!
- Rendben, akkor menjünk!
Így elindultak. Egymás kezét fogva mentek, mert már mindketten féltek. Fél óra után megszólalt az ember;
- Michaelnek hívnak.
- Helló Michael! Én Adam vagyok, ő pedig Paris.
Háromnegyed óra múlva elértek a Mercedes Benzhez.
- Nos, ez a mi kocsink, amelyben reggel még négyen voltunk, de már csak ketten maradtunk és megismertünk téged, Michael. – mondta Adam.
- És most négyen vagyunk. – szólt nevetve egy ismeretlen hang.
Megfordultak.
- De hisz! Maga ölte meg a családomat! Ő a gyilkos! – mondta felbőszülve és reszketve Michael.
A gyilkos előkapta kését és Paris nyakához erősítette;
- Most pedig ez a lány meghal! Tehet egy örökké tartó látogatást a kis barátnőjéhez! – mondta gonosz nevetéssel a gyilkos.
- Én ebben nem lennék olyan biztos! – mondta Adam, és a gyilkos hátába szúrta a kaszát.
A gyilkos azonban nem halt meg, csak összeesett. Adam azonban gyorsan észhez kapott, és fejét elfordítva levágta a gyilkos fejét, de előbb ezt mondta;
- Ezt azért fogod kapni, mert megölted a legjobb barátnőmet, mert miattad a mocsárba vetette magát a legjobb barátom, és mert ennyi fájdalmat okoztál. Mert megölted Michael családját és mert őt is meg akartad ölni! És mert megölted az állatokat és ki tudja még hány embert. És mert tönkretetted a kirándulásunkat!
Majd levágta a gyilkos fejét. Bűntudatában leesett a földre és sírni kezdett;
- Soha nem hittem volna, hogy valaha képes leszek ölni! Ezt nem hiszem el! Én is gyilkos lettem!
- Dehogy vagy gyilkos! Csak bosszút álltál azért a sok halottért és gonoszságért amit ő tett! Inkább hős vagy, mint gyilkos! Gyere, menjünk haza! – nyugtatta Adamet Paris.
A kocsiban a hazafelé úton megszólalt Adam;
- Ha hazaérünk, körülbelül három hónap elteltével kihívjuk az erdőbe a rendőrséget és kitakarítjuk az erdőt. A halottakat remegve és félve jelentjük be. Később valami bizonyítékot hagyunk Michaelről, hogy el tudja temettetni a családtagjait;
- Köszönöm Adam, nem is tudom hogy köszönjem meg! – mondta Michael.
- Talán úgy, hogy eljön Christy temetésére. – mondta Paris.
- Rendben, ott leszek!
Néhány hónappal később kitakaríttatták az erdőt és a mocsarat is. Eltemették Christyt és Michael családtagjait is, de sosem fogják tudni elfelejteni ezt a kirándulást, ahol ennyi mindenkinek meg kellett halnia, hogy a gyilkos is meghaljon.
Remélem tetszik
Szimi és Miss Miss Siara
|
