Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/253019
|
A Vér Íze
A Vér Íze
Egy táncot járunk el, újra és újra. Én nem engedlek magamhoz, de kellek neked. Tudom, hogy nem adod fel, mert én éltetlek.
Szomjazol rám.
Nem bírsz ellenállni, a bőröm csábít, vonz az illatom. Mindketten tudjuk, hogy kellek neked, de én nem hagyom magam.
Nem leszek a tiéd, nem engedem.
Fáradhatatlanul ostromolsz, nem hagysz nyugodni – csak menekülök, küzdök, hogy ne érhess hozzám. Akkor sem kóstolsz belém!
Lankadatlanul harcolok, távol tartalak magamtól.
De egy idő után elfáradok. Csak egy percre, kérlek, csak egy percet hadd pihenjek!
Kimerülten ülök le.
Pedig tudom, hogy nem adod fel ennyivel. Kitartóbb vagy te annál, de én már beleuntam a kergetőzésbe.
Hallom, ahogy közeledsz, finom nesz, de hallom. Hiába nézek körbe, nem látom, merről jössz. Már nincs kedvem küzdeni ellened.
Aztán végigsimítasz a bőrömön – imádod az illatát, tudod, hogy ott lüktet alatta vérem, amire annyira vágysz, ami életben tart téged. Ez az egyetlen oka, hogy üldözöl.
Csak egy pillanatra fáj, ahogy belém marsz, de az is csak egy kicsit. Lehunyt szemmel tűröm, ahogy belém mélyedsz.
Tudom, hogy ez tart életben téged.
Csak nézem, ahogy eszel, ahogy rajtam élősködsz, hogy életben maradj.
Dühös vagyok, mert én tartalak életben, pedig ki nem állhatlak.
A vérem ott vöröslik benned, már nem bennem lüktet, hanem téged táplál. Egy cseppet sem pazarolsz el – mohón szívod magadba az édes vöröset. A nyoma megmarad majd, nem örökre, de ott lesz, és folyton viszketni fog az „emléked”, fájni fog. Nem hagy majd nyugodni. De te csak szívod a véremet. Biztos élvezed…
De nem sokáig, mert én vagyok az erősebb! Nem hagyom, hogy az én vérem tartson életben.
Elpusztítalak. Ez lesz az utolsó vacsorád.
Még mielőtt befejeznéd, még mielőtt elmennél – jóllakva a véremmel – megöllek.
Most véged van, te szúnyog!
|
