Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/90227
|
Pi
Természetesen a matematikát mindenki szereti, de ahhoz, hogy valaki igazán értse is, teljesen más módon kell élnie, mint a normális emberek. Minden magyar kokárdát tűz március 15.-én - de vajon hányan emlékeznek mag március 14.-ről?
Az elmúlt években már szinte minden kontinensen megtartották a pi-napot, ami március 14.-re esik. Idén is több egyetem és intézet is rendezett pi-napot, a New York állami Clarkson egyetem például matekversennyel ünnepel, a Princeton pedig valóságos családi nappá alakította az ünnepet. Több helyen is ilyenkor küldik ki a felvételt nyertek listáját. És hogy miért pont március 14.? Természetesen azért, mert a pi első háro számjegye 3,14, azaz 3. hó 14.-ét jelöl ki az ünneplésre. a következő öt számjegy 15926, ezért az igazán alapos matematikusok 1 óra 59 perc 26 másodperckor koccintanak. A legnagyobb ünnepet mégis 1592-ben szervezték eddig, 6 óra 53 perc 58 másodperckor, ekkor ugyanis amerikai dátumformátum szerint a napot így lehetett felírni: 3/14/1592 6:53.58 – vagyis a pi tizenegy sorban következő tizedesjegye is megjelenhetett az időpontban.
A pi-nap főszereplői maguk a számjegyek (természetesen a rettenetes szójátékok mellett). A pi-t többek között piemek (ferdítés az angol poem szóból), azaz pi-versek írásával ünneplik az irodalmi tehetséggel is megáldott matematikusok (?). A pi-versek olyan alkotások, amelyeknek minden szava annyi betűt tartalmaz, amennyit a pi soron következő számjegye. Tehát a vers első szava hárombetűs, a második egybetűs, a harmadik négybetűs, és így tovább (a nullák kimaradnak). Ez a hagyomány egyébként a pi-napnál jóval messzebbre nyúlik, Szász Pál matematikus például már 1952-ben írt pi-verset. A műfaj királya Mike Keith amerikai matematikus, aki 1996-ban egy egész novellát írt 3834 szóval.
„Bír-e, érez-e ember nyugalmat,
Ha lelkét nehéz bús emlék zaklatja.
Szüntelen felhőbe burkolózó idő az,
Ami változni ámha akarna se tudhat,
Mert azt nem írhattya már le halandó kívánsága. ”
Egy másik népszerű ünneplés a pite (angolul pie, amit ugyanúgy ejtenek, mint a pi-t) fogyasztása, amibe természetesen pi-formát sütnek. De ha nincs pite, pizza is jó, főleg, ha elsütjük evés mellett azt a régi matekos poént, hogy egy z sugarú és a magasságú pizza térfogata pi*z*z*a.
Valamiért a pi és a zene összeházasítása is népszerű próbálkozás a jeles napon, de ebből többnyire rettenetes eredmények születnek. Van például American pi(e)-átdolgozás, de olyan komolyzenei darab is, amiben a hangok a pi egy-egy számjegyének felelnek meg. A létező legelvetemültebb pi-ajnározás azonban a pi számjegyeinek bemagolása, aminek külön tudománya van: a pifilológia. A pifilológusok azt kutatják, hogy miként lehet a leghatékonyabban megtanulni a számjegyeket. Mind közül a leghíresebb egy 1946-ban született japán mérnök, Haragucsi Akira. Haragucsi 2005-ben 83 431 számjegyig mondta fel a pi-t, de ez nem volt neki elég, a következő évben kerek százezer számjegyre állította be a rekordot. Tizenhat órán keresztül sorolta a számokat.
A pi azért izgalmas szám, mert irracionális, vagyis nem írható fel két egész szám hányadosaként. Ráadásul számjegyeiben nincsenek ismétlődő számsor, ezért mindig lehet pontosítani az értékét közelítő törtekkel, végtelen összegekkel vagy szorzatokkal. Ez a kihívás már négyezer éve munkát ad a matematikusoknak. A pi (π) a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, jelölése is innen jön, a görög betű a perimetrosz, azaz kerület szót rövidíti. A betűt ugyan csak a XVIII. századtól használják a hányadosra, a szám pontos értéke már az ókori matematikusokat is nagyon foglalkoztatta. Egyiptomban már négyezer évvel ezelőtt felbukkant egy papiruszon egy képlet, amiből nagyjából 3,16 jön ki a hányadosra. Mezopotámiában 3,125-öt és 3-at használtak közelítő értéknek, és eleinte Kínában is hármas szorzóval számolták a kör kerületét, de időszámításunk kezdete körül törvényben pontosították 3,1547-re a nevezetes hányados értékét.
A kor leghíresebb pi-csiszolgatása az időszámításunk előtt harmadik században élt görög matematikusé, Arkhimédeszé. A tudós a körbe és a kör köré írt szabályos sokszögek kerületeit számolgatta ki és ezek között próbálta megtalálni a minél pontosabb pi-t. Arkhimédesz 3,142857-et számolt értékül, de a módszere késöbb is használt volt: 1424-ben egy perzsa tudós 268 435 456 oldalú sokszögekből számolva 16 számjegyet tudott meghatározni.
A pi-t Ludolph-féle számnak is nevezik, mivel Ő volt az, aki 515 396 075 520 oldalú sokszögekkel pontosította a pi-t, először húsz tizedesjegyik, majd 17 és múlva már 32-ig. A pi-pontosítás mártírja pedig az angol William Shanks, aki harminc évig tartó számolás után publikálta 707 tizedesjegyig számított pi-jét, de 70 évvel késöbb egy honfitársa igazolta, hogy az 528. tizedestől kezdve tévedett.
Ma már szuperszámítógépekkel több milliárd, sőt billió számjegyig ki lehet számolni a pi értékét. Tavaly kétszer is megdőlt a pi-rekord: januárban egy francia matematikus, Fabrice Bellard 2,7 billió tizedesjegyig jutott, de augusztusban egy japán és egy amerikai informatikus, Kondo Sigeru és Alexander Yee ötbillió számjegyre állította be a rekordot.
|
